Alapból utálom a found footage stílusú filmeket. Láttam már párat. Kb kettőre mondtam azt, hogy rendben volt és igazából a legelső ilyen darab tetszett, akkor amikor láttam. 18 éve moziban. Azóta a stílus képtelen volt akármennyire is megújulni. Ugyanazt a 20 éves receptet rágja újra meg újra.....
Az egyszerűen általam csak kézikamerásnak titulált filmek alapból idegesítenek. Nekem abban nincs egy gramm adrenalin sem ahogy az éppen aktuális halálra ítélt sikítva a kamerát rángatva próbál halálra rémülni. Próbáltam a Paranormal Activityvel, próbáltam a REC-el, szóval nem megy és kész. Nincs rám hatással, nem tudom beleélni magam, kifejezetten idegesít, Ez van.
A The Bay még erre is rá tud tenni egy lapáttal. Elejétől a végéig áldoku is akar lenni. Interjúk, nyilatkozatok, videó blogok, híradó kivágások kusza összevisszaságából próbálja elém tárni, hogy mi történt. Na már most itt megint csak el van baszva a dolog. Ugyanis nem véletlenül nem nézek híradót. Utálom a felfújt drámaiságát, túlzását. A The Bay legnagyobb feszültségkeltő fícsőre az, hogy az eseményekről tudósító stáb kameráján keresztül látod, hogy ott valami történik, miközben az aktuális statiszták sikoltozva próbálják elhitetni velem, hogy mekkora baj van és a riporternő is magából kikelve ugrál a kamera előtt, hogy úristen mekkora baj van... Ennyi. A The Bay ennyit tud. Van sztori is.azért, mert szólni azért szól valamiről. Végigszenvedtem a filmet, szóval képben vagyok
Az van, hogy nagy öröm és boldogság van a part menti városban. Mert épp fesztivál van. Millió ember, mindenki vidám, buli van. Aztán egyszer csak bebóklászik az ünneplő tömegbe egy rusnya nő, a testén rusnya kelésekkel, és undortó kiütésekkel. Aztán elszabadul a pokol.
Kiderül persze miről van szó. Jelentem itt van a legnagyobb (egyetlen) erőssége a filmnek. Ugyanis egy nagyon is valós és jelen lévő dolog miatt szabadul el a pokol. A város mellett álló csirkefarm ugyanis tonnányi csirkeszart enged az öböl vízébe állítólag megtisztítás után. A csirkéket igen nagy dózisban mindenféle szteroiddal etetik. Ez a tengerbe került szteroid azonban életre kelt valamit.
Nem kell azonban nagy dologra számítani. Nincs katarzis, nincs döbbenet, nem fogunk padlót fogni amikor kiderül, hogy mi az a valami. Undor van és gusztustalanság.
Szerintem 10/2
Színészi átélésről nem beszélhetünk. Hiszen itt azt kell eljátszani, hogy ők nem színészek, hanem hétköznapi emberek. A sztori egyszerű, számomra érdektelen és teljes egészében kiszámítható. Nincs para, nincs feszültség. Engem nem győzött meg kicsit sem, sőt idegesített.
Egy szónak is száz a vége, a The Bay szerintem szar film. Egyszer sem ajánlom megtekintésre. azért két pont, mert én egyszer végig küzdöttem, elverve rá a vasárnap ebéd utáni sziesztámat.
Bár mindenhol azt írják, hogy horror, én annak nem nevezném.Olyan, semmilyen stílusú. Nem tudom, inkább dráma, vagy katasztrófaszerű baromság.
Elkövettem azt a "hibát", hogy miután elolvastam könyvben, gyakorlatilag azonnal meg is néztem a svéd (eredeti) változatát is a filmnek. Becsuktam a könyvet és elindítottam a filmet. A kettő között nem telt el fél óránál több. Azért volt hiba, mert meglehetősen jó képzelő erővel bírok. Amikor elkezdtem a filmet még tökéletesen meg volt a fejemben (elképzelve), hogy melyik szereplő hogyan néz ki, milyenek a karakterek, melyik helyszín, mennyire grandiózus és úgy alapból az események külső szemlélőként figyelve hogyan is történtek. Egyszóval még tökéletesen a beleélés állapotában voltam, amikor rákattintottam a lejátszóra és egy olyan filmet kaptam, ami ugyan 99%-ban követi a történet fonalát, de sehol sem stimmel. Egyáltalán nem olyan, mint ahogy elképzeltem.
A történet már eleve nem fér bele másfél órába. Értem, hogy muszáj volt megvágni, muszáj volt rövidíteni és a kevésbé fontos részeket kivágni, de így már nem olyan...
Adott egy újságíró. Épp nagyon csúnyán elkaszálták a bíróságon. Kimondták, hogy valótlanságot állított egy nagyiparosról. Börtönbe kell vonulnia emiatt, hitelét vesztette, szakmailag teljesen elehetetlenedet. Társtulajdonosa és egyben újságírója egy magazinnak. Onnan is inkább elmegy, csak hogy ne rántsa magával a magazint.Szóval épp nincs jól. Ekkor találja meg őt egy megbízás.
Van egy visszavonult nyugdíjas másik mágnásunk. A másik mágnás minden évben kap egy kiszárított virágot a születésnapjára. Csak úgy, mint 40 évvel ezelőttig kapott az unokahúgától. Csakhogy az unokahúg 40 évvel ezelőtt eltűnt, minden jel szerint valaki meggyilkolta, azonban a virágok azóta is jönnek. A mágnás megbízza az újságírót, hogy nyomozza ki. Ki ölte meg az unokahúgát? Az újságíró némi viszontagság után elvállalja a nyomozást és nagyon durván belebonyolódik valamibe amiben fiatal lányok hullái, pénz, gazdagság és romlottság adják a keretet...
Azért volt egy kis előszele is a dolognak. A nyugdíjas mágnás megbízott egy céget, hogy nyomozza le az újságírót. Ott a legfurcsább adatgyűjtő kapja a feladatot. Ő egy teljesen teletetovált punk lány. Gyakorlatilag teljesen antiszociális, hivatal által cselekvőképtelennek nyilvánított, teljesen máshogy összerakott valaki, aki egyáltalán nem illik ebbe a közegbe. Viszont a világ egyik legjobb hackere és bőven a világ topjai között helyet foglaló szuperintelligens agytröszt. Na természetesen ő is belebonyolódik az unokahúg utáni nyomozásba. A sztori kettejük (az újságíró és a hacker) életéről és működéséről illetve az üggyel kapcsolatos munkálkodásukról szól. Ez stimmel a könyvben is és kis tűréssel a filmben is.
Csakhogy érzésre, mintha a Derrick 85. részét láttam volna a tévében. Jellegtelen színészek játszottak ultrabénán egy (a könyvhöz képest) összecsapott sztoriban. Nincs pátosz, nincs igazán feszültség, nincs laza perverzió (a könyvet olvasva, bizony van bőven) Korrekt iparosmunka, nulla hozzáadott érték. Olyan, mintha egy tévé krimit láttam volna, nem pedig egy thrillert. Egyáltalán nem jött átt a könyv hangulata.
A színészek sem tetszettek. Még talán a tetovált lány felelt meg egyedül annak a képnek, aminek elképzeltem, de nem tudnék több karaktert kiemelni amelyek olyanok lennének, amilyennek átjöttek a könyvet olvasva. Nekem teljes csalódás volt szinte az összes karakter. A prímet az újságíró és a nyugdíjas mágnás viszi negatív értelemben. Az egyikük egy egyszerű vidéki gyári munkás benyomását keltette, nem egy híres-hírhedt újságíróét, míg a másikuk egy egyetemi professzor stílusában működött és járt-kelt a vásznon. Egyikőjük sem győzött meg. . .
Szerintem 10/5
A párommal együtt néztem, neki tetszett, sokkal jobban, mint nekem Ő nem olvasta a könyvet. Ezért csaptam úgy bele a mai fírkámba, hogy hiba volt olvasás után ilyen hamar egyből nézni. Ha kacérkodsz a sztorival, először nézd meg és csak utána kezdj a könyvbe. Könyvben ugyanis sokkal jobb az egész történet, a hangulat és úgy egészében minden amit ez a sztori ad. Nekem filmben nem tetszett. Egyszer megnéztem, többet nem fogom.
Bajban vagyok, mert nem rég fejeztem be a második részt könyvben (könyvben megint csak nagyon- nagyon csíptem ám) és az is meg van filmesítve. Sőt a harmadik rész is. Szóval lehet végigküzdöm magam még a maradék két filmen is, mert habár az első nem jött be, de azért kíváncsi vagyok. Azokról már nem írok, maximum megemlítem majd őket az ezt is láttam rovatban:-D Jahh, fontos infó, hogy van a filmnek egy amerikai változata is. Elvből nem nézem még. Tisztelet a kivételnek, de az amerikai remake-ek szinte mind sokkal pocsékabbak az eredetinél..
A trailer hatásos, nem tagadom, de én messze nem éreztem ám ennyire intenzívnek a filmet.... Egyet mondok, nézzétek meg, kíváncsi vagyok minden véleményre! :-D
Először is azt mindjárt leszögezném, hogy ha valódi egyiptomi történetre vágysz, akkor nyugodtan keress tovább. Mert ez nem az. Való igaz, hogy a cím arra utal, a szereplők nevei is azt sugallják, és elvileg van benne itt-ott minimális ókori Egyiptom is nyomokban, de a filmnek gyakorlatilag semmi köze nincs ahhoz, amit bárki aki kicsit is karcolta valaha a témát, elvárt volna a címet látván. Nem akarom bántani az amerikaiakat (ez a film első sorban nekik készült), de az a nép amelyik képregényekből tanulja a történelmet, ezt a filmet teljes erővel be is fogja venni. Az istenek, mint az emberek között mászkáló szuperhősök, ugyan már.... (Ennek alapján már várom azt például, hogy kijön majd egy filmsorozat, ami szerint Attilától kezdve a Szulejmánokon át Napóleonig mindenki kibaszott szuperhős volt.) Jelentem ez a film nem történelmi film, nem az ókori egyiptomi kultúrát és hitvilágot bemutató kvázi ismeretterjesztő kosztümös dráma. Egy egyszerű szuperhősös limonádé kamu egyiptomi köntösbe mutatva. Azt várva, hogy az átlag amerikaiak a THE END után legalább megkeresik a térképen, hogy hol a fenébe van Egyiptom. Ultra gagyi és sértő arra nézve aki pontosan tudja, hogy sokkal-de-sokkal több van az ókori Egyiptomban, mint amit a film ad. Nem tetszett, nagyon nem..
A sztorit ezerszer láttam már bármelyik szuperhősös amerikai CGI orgiában. Van a nagyképű és kicsit beképzelt jó. Éli a nagyon boldog létét. Aztán jön a sokkal erősebb gonosz, aki pikk-pakk lenyomja, szétcseszi a jó világát. és kevés kell ahhoz, hogy őt is. Épp, hogy csak megússza, elmenekül Aztán a sunnyogó jó szerez új barátokat, akik felspannolják, hogy na adjál a gonosz arcának. A jó és új barátai aztán elindulnak Á pontból Bé pontba (minden ilyen filmben vándorolnak 5-6 állomást érintve) Mire odaérnek BÉ-be a jó annyira felszívja magát, hogy simán leveri a gonoszt. Minden újra szép és jó lesz, happy end, tadaaaaa. Ez a film is pontosan ezt a sztorit adja. -> elnézést a spoilerért. Na most a film sztorijával szemben a Hórusz (ő a jó) és Széth (ő a gonosz ) közötti konfliktus leírása így maradt meg a mitológiában -> wikipedia Van némi különbség....
Az első 15 percben azonnal be lehet lőni, hogy miről fog szólni a film. Hál' Istennek a brutál CGI azonnal el is viszi a fókuszt gagyi sztoriról. Egyfolytában minden szuper látványos, csillog villog még a túlvilág is. Itt-ott olvastam nagyon bénán megalkotott jelenetekről, de nekem nem tűnt fel ilyen. Tény, hogy minden csetepaté, szuper látványos. A helyszínek szuper látványosak, a szkarabeusz vontatta harciszekér pedig komoly mosolyt csalt az arcomra:-D Egyébként végig megy a vicceskedés, szellemeskedés. Még az elvileg kő gonosz Széthet sem tudtam
komolyan gonosznak venni, mert akárhányszor leszúrt, ledöfött egy másik istent mindig tett vagy mondott olyat, amivel el is ütötte a dolog súlyát. Na most ettől totál limonádévá vált az egész...
Nem segített a másik oldal sem. Hórusz egy alkoholista, kúrógép, partiállat. Az első pár percben legalább is ez jön át. Aztán egy laza, magabiztos királyfit látunk, később a száműzetésben kő bunkó lesz, hogy a happy endre végre bölcs királlyá váljon. Végig iszonyat nagyokat mond ám, nagyon bölcs. Az én személyes kedvencem azonban Ré aki egy Föld körül repkedő Űrbárkán osztja az észt......
Szerintem 10/4
Igen, egyszer elmegy ha nem veszed komolyan. Kell hozzá az, hogy hajlandó legyél lemondani a történetről, hogy el tudd engedni a valódi egyiptomi mitológiát és el tudj olvadni a látványban. Ha tetszik a szellemeskedő, kicsit vicces hangvétel grátiszban, egész biztosan menni fog, egyszer. Én a bkv-n zötykölődve vittem végig, telefonon nézve. Arra teljesen elég volt, hogy ne aludjak el reggel munkába menet....
A lényeg, az Egyiptom istenei egy színes-szagos limonádé, kötelező
romantikus szállal, ezerszer látott, unalmasig ismételt történettel, már
a film elején kitalálható happienddel, ahol az istenek annyiban
különböznek az emberektől, hogy magasabbak, van szárnyúk és ha morcosak
átváltoznak olyan fénylő istenes kinézetűvé.Ennyi, azt hiszem elég a
filmről. Ha belevágtok, rájöttök, hogy nincs benne több....
