Sosem játszottam a Watchdog című játék egyik részével sem.
Azonban az Anon első felütésére azonnal ez a játék jutott az eszembe. Mert
habár nem játszottam vele, de a játék alapkoncepció egy az egyben ugyanaz, mint
a filmé. Egy nagy globális adatbázisra van kötve mindenki és minden is. Ennek
örömére ahogy ránézel valakire egyből kapod is az intelt az illetőről. Az alapadatokon túl minden mást is. A
bűnüldöző szervek még ennél is tovább tudnak menni. Ők ugyanis az adott illető
szemével is látnak ha kell. Így nincs bűncselekmény. Illetve ha van is, az
elkövető azonnal megvan. Elvileg idillinek kéne lennie a világnak, de nem az…
Főhősünk a nyomozó sem így gondolja, sőt kifejezetten
apatikus, savanyú és életunt miközben ballag a munkahelyére. Méla
szendergéséből egy szembe jövő nő zökkenti ki, akire amikor ránézett nem látta
a nevét és az adatait….hoppá…
Odabent egészen sokáig ugyanaz az unalmas nap, mígnem
riasztást kap egy bűnügyhöz. Megtörtént ugyanis a tökéletes gyilkosság. Egy
elkövető képes volt úgy meghackelni a rendszert, hogy semmi nyoma nincs, senki
nem látta, semmit nem tudnak róla lenyomozni… ráadásul az áldozat a gyilkos szemén keresztül látja azt ahogy éppen lelövik... A nyomok ahoz az illegálisan és teljes anonimitásban ügyködő lányhoz vezetnek (akivel a nyomozó reggel találkozott) aki különleges szakértelmét kihasználva tünteti el ügyfeleinek kellemetlen múltbeli emlékeit, természetesen borsos áron. Ahogy azonban a nyomozó egyre közelebb kerül gyanúsítottjához, úgy bizonytalanodik el egyre inkább azon meggyőződésében, hogy valóban a nő felelős a gyilkosságokért, semmi sem az aminek látszik.
Nem lenne rossz film egyébként. Egy sci-fi krimi keverék. Ugyan a vége
bullshit, de addig egészen logikus, követhető és rendben van. Hozzátéve azt,
hogy egy csepp feszültség, egy csepp izgalom nincs a filmben, a történetben.
Ugyanis a sztori azt sugallja, hogy a rendőrök pontosan tudják, hogy a nő az
elkövető. A fim 90%-a arról szól, hogy a nő után nyomoznak.
Nem ez a legnagyobb baj. Egy búval-baszott, savanyú, szürke,
depresszió tömeg az egész. Minden minimalista, egyszerű, szürke és unalmas. Ez
rá is nyomta a bélyeget a filmre. Alig vártam, hogy vége legyen. Egyszerűen
unalmas volt, nagyokat sóhajtoztam.
A színészek is tök szögletesek, unalmasak.
Szerintem 10/5
Egy viszonylag elfogadható történet, full depressziós
köntösben. Egyszerűen a film hangulata megölte az egészet. Egyszer megnéztem,
még így néhány nap elteltével emlékszek is rá, de nem érzem a késztetést, hogy
újra nekifussak. Nem volt benne semmi olyan amiért érdemes. A rendező rendezte
20 éve a Gattaca-t. Ott ez a stílus még elég jól működött. Húsz évvel később
ugyanazzal próbálkozni már nem menő. Nekem nem is tetszett igazán. Egyszer
elment. Egyébként elalváshoz tökéletes….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése