2019. december 22., vasárnap

Marrowbone

A 60-as évek végi vidéki Egyesült Államokban járunk, egy meg nem nevezett helyen, egész közel az egyik óceánhoz. Annyira szép helyeken, hogy egész sokáig azt hittem, hogy ez Írország vagy Skócia, de nem, az USA.
Épp betoppan egy elhagyatottnak tűnő ház kertjébe egy öt fős család. Egy anyuka két nagyobb fiú egy lány és egy kissrác. Új életet kezdeni jönnek, áll néven, bújkálva. Gyakorlatilag vissza, oda ahol valaha laktak. Menekülnek, valami elől, amit hátrahagytak Angliában.
Egészen sokáig úgy néz ki, hogy minden szép, minden jó, sikerül normális életet élni, azonban anyuka meghal és onnantól kezdve a négy testvér megfogadja, hogy sosem hagyják egymást el, vigyáznak egymásra. Majdnem így is működik a dolog. Szépen éldegélnek a házban, amikor egy szép délutáni napon valaki belő egy puskával a ház egyik ablakán. Na, innentől kezdődően minden megváltozik....
Röviden ennyi a történet. Ha tovább viszem lelövöm a film poénját és azt semmiképpen nem szeretném, mert bizony erős csattanót kaptam a végén. Nekem nagyon tetszett a történet.

A neten Menedék címen fut a film és azt írják róla, hogy ez bizony egy horror történet, de aki nekiül, az arra készüljön, hogy köze nincs a horrorhoz. Ez egy szép dráma, jó adag misztikus töltettel és a végén egy derekas thrillerhez méltó csattanóval.


Ebből kifolyólag lassú film, nagyon lassan épül fel a történet és a film első háromnegyede a négy gyerekről szól, arról, hogy hogyan élnek, hogy küzdenek egymással, egy ügyvéddel, a legnagyobb fiú hogyan lesz szerelemes és nem mellesleg arról, hogy hogyan dolgozzák fel az őket ért traumákat. Ez kőkemény dráma, aki pörgős trancsír horrort várt, az itt eldobja majd a filmet. Pedig teljesen rendben van. Nincsenek ugyan adrenalin fröccsögtető brutál izgalmak de mindig jön egy olyan fordulat,mindig pont időben, ami továbbviszi a sztorit. Én végig nagyon élveztem.
Tipikusan az a thriller ami, végig visz egy vonalon, te fel is ülsz a sztorira, lesz egy képed, elképzelésed a végéről, de a vége nagyon nem az. A csattanónál nagyot lepődtem, de végig gondolva, hogy mit láttam előtte, végig logikus és egyértelmű a történet és teljesen jól következik az egészből a vége. Klassz...
Nem tudom mennyit számít, de spanyol írta a forgatókönyvet és spanyol rendezője is van a filmnek. Hangulatában Guillermo del Torro filmjeihez hasonlít, de a sztori eredeti és a csattanó is nagyon rendben van.

Szerintem 10/9

Egy lassan építkező film, nem túl pörgős történettel. Emiatt sokan esetleg unalmasnak vagy vontatottnak tarthatják, pedig nem az. Nem rég láttam és írtam is a Lodgers című filmről. Az alapfelállás majdnem ugyanaz, mint ott, de össze sem lehet hasonlítani a két filmet. Ez ezerszer jobb. Maximálisan ajánlom, ha szereted a misztikus, szép drámákat, jóféle csattanóval a végén. Ha már tudod mi a poén, talán nem teszed be többször, de a jó színészek, a jó forgatókönyv és a szép helyszínek miatt is tök jó vasárnap reggeli ébredés mellé.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése