Whiplash

Kovácsné ajánlotta nemrégiben, meg is néztem, és hááááát.....az a helyzet gyerekek, hogy komoly headshot. Kicsit képzavaros ez a meghatározás, de belefér. Ez a film ugyanis nagyon súlyos. Nem is igazán ajánlanám átlagos fogyasztásra, az ínyencek jelentkezését várja.
Hajnali kettő lesz nem sokára és már legalább 10.perce gondolkozok azon, hogy tetszik-e egyáltalán. Furcsa, hogy nem egyértelmű...Elmondom, hogy mi a gondom.
Az összes eddigi fírkámban próbáltam nagyon egyszerűen megközelíteni a filmeket. Semmi túlspílázott filmelemzés, vagy esztéta sallang. A folyamat az volt, hogy vége lett a filmnek előkaptam a blogot és nekifutásból leírtam azt ami az eszembe jutott róla. (mármint a filmről) Ez az eljárás tök jól működött, legalább is olyan értelemben, hogy nekem tetszett, még akkor is, ha sok posztom gyerekes, bénán van megfogalmazva, itt-ott értelmetlen is és tele van helyesírási hibákkal, elütésekkel. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az idők folyamán összeállt a fejemben egy szempontrendszer, amely alapján tudom egy filmről, hogy miért tetszik nekem vagy miért nem. -> Meg tudom fogalmazni magamnak. Nos, erre jött a Whiplash és lehúzta a kis listámat a klotyón.

Indul mindjárt a dolog azzal, hogy szimpátia/azonosulás a főszereplővel. Itt ez nekifutásból nem megy. Én átlagos laikus LCD bambulóként nem tudom értelmezni az így összerakott figurát. Miről van szó? Arról, hogy emberünk mindent de tényleg mindent feláldoz a dobolásért. Nőt, családot, lelkivilágot, önérzetet. Gyakorlatilag egy megrágott, félig megemésztett, kiköpött hús, de a lényeg, hogy dobolhasson. Kicsi spoiler: (nálam a karakter megítélésének igazi mélypontja, amikor autóbalesetet szenved, de még a roncsból is kimászik és futni kezd, hogy odaérjen a fellépésre.) Én nem tudnék így működni. Rosszabb pillanataimban simán bekategorizáltam a főszereplőt rossznak. Adott helyzetben legalább akkora köcsög, mint a tanár. Aki ugyanis egy igazi vérparaszt. Annak ellenére, hogy ifjú dobosunkat (és nem csak őt) sorozatosan vérbe szétalázza, felnéz rá, tiszteli. Lófaszt. Aláírom, hogy túl van élezve, mind a két karakter (a tanár is és a dobos is) de beleélve magam ebbe a helyzetbe, a második alkalommal ahogy tanár nekikezdett volna ilyen szinten alázni, addig ütöttem volna (a tanárt) amíg mozog..A lényeg hölgyek-urak. kurva jól megírt, karakterek, nagyon jó színészekkel, de az én világomban egyik sem létezik.

A kis listám második helyén ki kell emelnem a sztorit. Nem bonyolult történet. Adott egy srác, aki a legjobb dobos akar lenni, a legjobb jazz dobos.(Volt egy kiírás a szobája falán amitől mondjuk megint csak anyáztam egy sort: "Ha nem vagy jó, rockzenekarban végzed") Ezért mindent beáldoz. Meghívják ugyanis a zeneiskola híres tanárjának zenekarába. A tanár egy igazi vadállat,egy ütnivaló vérbarom, viszont ezzel együtt is a legjobb jazz zenekart rakja össze a zeneiskola diákjaiból. Versenyekre járnak, nyerik a díjakat, de az idők során végig szemétkedik a dobossal. Ő ezt inspirálónak, motiválónak éli meg és még eltökéltebb lesz. Meg akar felelni a tanárnak. Mindent és mindenkit beáldoz a cél érdekében. Megszállottan küzd a célért. Amikor kiderül számára, hogy még ez sem elég, kiakad.
A sztorival kapcsolatban ösz-visz két megjegyzésem lenne.Egyrészt sikerült megutáltatnia velem a zenetanulást. Mármint a szervezett, iskolai keretek közöttit. Ha ez valójában így megy, az megöli a kreativitást, pedig a zenélés egy nagyon kreatív önkifejezési forma. Másrészt egyáltalán nem láttam magam, ahogy én is ott verem a dobokat, szóval sikerült kívül helyezkednem a történeten. Ekkor lett hirtelen világos az, amit más kritikákban olvastam. Ez a film ne a zenéről szól, nem a jazzről. Hanem arról, hogy mit kell feladnod, mit kell elviselned, milyen utat kell végigküzdened ahhoz, hogy a legjobb légy. Lehetne mondjuk egy feltörekvő teniszjátékos vagy egy kezdő díjugrató esetleg egy még fel nem fedezett festő története. A jazz, a zene csak körítés. Ezennel el is érkeztünk a kis listám harmadik pontjához, ez pedig a hangulat. Amit ebben a filmben nagymértékben a zene is meghatároz. Súlyos, kemény műfaj. Megértem, hogy sokan nem szeretik. A filmben dobálóznak nagy jazz nevekkel, amik nekem semmit nem mondtak, nem értek a jazzhez. Hallgatni tudom és a film tele van vele. A nagyon bevadulós darabok már kicsit idegesítettek. Olyan volt érzetre, mint a Birdman állandó háttérzenéje. A finomabb lágyabb zenék viszont remekek...

Szerintem 10/9

Miért is? Mert nagyon működik. Végig kettős érzésem volt ugyanis. Borzasztóan utáltam és ugyanakkor alig 30 percben(legalább is annyinak tűnt) lement az egész és kicsit sem voltam álmos, pedig erősen hajnal volt már. Elneveztem magamban "rohadjmegfilmnek". Senki és semmi nem szerethető benne igazán, nincs egy igazán pozitív karakter sem (a barátnőt és az apát nem ide értve).A hangulata borongós, végig szomorkás, rengeteget káromkodnak benne. Jelentem ez a mixtura olyan elegyet hozott össze végül, ami egy nagyon egyedi, nagyon unikum zenés filmet eredményezett, tele nagyon jó színészi játékkal. Engem megevett. Gyűlöltem de szerettem is...
Akinek tetszett a Birdman ezt is csípni fogja, akinek nem, az ezt ne tegye be. Vigyázat, súlyos, lomha, nehéz film. Ahogy mondani szokták: mélyvíz, csak úszóknak!

Szerinted?

    

Apocalypto

Állati kevés olyan filmről tudok, ahol nem mi, u.n. civilizált emberek vagyunk a főszereplők valamilyen formában. Nos ez a darab már attól 10 pontos szerintem, hogy fehér ember csak mutatóban van jelen. (A film egyetlen szar jelenete egyébként) Igazi hardcore indiánok futkároznak benne egy őserdő mélyén és teljesen valódi maják, ráadásul a saját nyelvükön beszélnek, amit egész egyszerűen tök jó hallgatni. (mármiat azt, ahogy beszélnek.)
Szóval az Apocalypto már ettől ritkaság, majdnem hibátlan film....
Onnan indulunk, hogy egy csapat indián vadászik. Többek között a törzsfőnök és a fia is. Elejtik a zsákmányukat és mennek vissza a faluba. Útközben összefutnak más törzsből való menekültekkel akik elmondják, hogy a falujukat feldúlták és épp máshol tervezik újrakezdeni. A törzsfőnök lenyugtatja a fiát, nem lesz gáz, felejtse el amit láttak.
A falu éli a szokásos napját, rengeteg nevetéssel és jó kedvvel. Este meghallgatják az egyik öreg meséjét és még táncolnak is egy sort. Másnap reggel azonban örökre megváltozik az életük. Egy sereg maja indián jelenik meg a falunál. Harcosok, sokkal jobb fegyverekkel, mint ami az erdei indiánoknak van. A maják feldúlják a falut és rengeteg foglyot is ejtenek, köztük a törzsfőnök fiát. Ő az utolsó pillanatban elbújtatja a terhes feleségét és a fiát, megígérve nekik, hogy visszajön értük.
Ennél többet nem mesélek a sztoriból, így is elég spoileresre sikeredett:-) Járunk még a maják városában és lesz komoly üldözés, sőt még bőven belefér egy rakás morális kérdés megrágása is. Tökéletes sztori.

Sokat olvastam arról, hogy szakértők lehúzták a filmet, hogy különböző korok stílusjegyeit mossa össze, illetve azért is, hogy ennyire véreskezű vadállatoknak állítja be a majákat. Öszinte leszek, én itt a világ másik végén ezt magasról leszartam. A film látványvilága és hangulata szőröstül bőröstül megevett. Egyrészt ugye dzsungelben játszódik. Minden zöld, minden vibrál, minden él. Az indiánok faluja tök autentikus, abszolult elhiszem, hogy így néz ki valójában is. A korona azonban a maják városa. Pff....muszály jó minőségben nagy felbontásban megnézni a filmet, kurva jó a látvány.
Aztán ott a hangulat. Ahogy beszélnek, az már alapból mindent visz. Az indiánok kinézete súlyosan durván nagyon király. Mindenki egyedi. Nincs két ugyanolyan statiszta sem. A ruhák, a maszkok, a hajviseletek, tetoválások, mind kurva jók. Kész vagyok:-D Ha nem lenne sztorija a filmnek csak azt nézhetnénk 2,5 órán keresztül, hogy helyi indián arcok hogyan élnek, hogyan beszélnek ott a dzsungel mélyén, én akkor is imádnám a filmet.

Ahoz képest, hogy egyetlen ismert színész sem játszik a filmben, sőt többségében helyi mexikói színészek viszik a prímet, minden karakter kurva jó. Még a városban futkározó statiszták is el tudták hitetni velem, hogy igazi romlott erkölcsű bűnös maják. 

Szerintem 10/10

Kalandfilm. Véres, durva, vad. Viszont egy olyan közegbe és időbe visz el minket, amiről átlag ember nem sokat tud. Engem nem érdekeltek a fanyalgások, szerintem tök meggyőző, teljesen autentikus az egész. Remek, de egyszerű és követhető történet, szerethető szereplök, érhető és megérthető motivációk. A főszereplővel simán és azonnal tudtam azonosulni. Nekem azonnal szuperhőssé vált...
Mindenkinek ajánlom. Hál'istennek soha nem készült belőle szimkronos változat, szétcseszné az egészet. Akit visszatart a felírat, ez be se tegye...

Szerinted?

Ja még egy apróság. A filmben rengeteget futnak. Élénken érdeklődök minden fajta futás után. Na az amit itt látunk, igazi hamísítattlan hardcore terepfutás:-D

Ex Machina

Sike úr ajánlotta az első kvázi beszélgetős filmet, amit láttam.. Persze nincs ilyen hivatalos stílus, csak én aggattam rá jobb híján ezt a megnevezést. Arról van szó, hogy a film sztorija, esetleges előzménye, háttere a szereplők beszélgetéseiből, egymás közötti interakcióiból derül ki. A helyszínek, a látvány, az akció minimális (esetleg egyáltalán nincs), de nem is az a lényeg, hanem a mondanivaló. Sokaknak nehéz falat, esetleg vontatott, vagy unalmas. Pedig nagyon nem.....
Az Ex Machina is ezt a stílust erősíti. Azonban az eddigi három általam látott ilyen stílusú film közül ez a legrágósabb darab. Ha esetleg nekiugranál, akkor javaslom, hogy ne ezzel kezd.Ha élvezettel végigvitted ezt vagy ezt az Ex Machina előtt, biztos lehetsz benne, hogy ezt is csípni fogod.
A sztori nagyon egyszerű. A világ legnagyobb internetes vállalatának megnyeri a belső versenyét egy programozó. A díj az, hogy egy hetet tölthet a cég rejtélyes tulajdonosának high tech birtokán. Amikor megérkezik, a tulajdonos elmondja neki, hogy a hét folyamán egy tudományos kísérletet fognak végigvinni.
A programozónak kell letesztelni a tulajdonos által épített mesterséges intelligenciát a Turing-teszt
segítségével.

A programozó bele is veti magát a teszt sorozatba teljes lelkesedéssel. Kiderül számára, hogy a mesterséges intelligencia egy "nőnek látszó" robot testbe van építve. A beszélgetések során teljesen a robot hatása alá kerül, olyannyira, hogy a hét végére nem várt fordulatot vesznek az események.
Nos, én élvezettel végig vittem, de figyelni kell. Na nem azért, mert bonyolultak a beszélgetések. Ugyan sok témát érintenek, ( kezdve onnan, hogy egy mesterséges intelligencia tényleg érez-e érzelmeket vagy csak szimulálja azokat egészen addig, hogy arra a kérdésre keresnek választ, hogy egy jól megkonstruált MI képes-e hazudni) de nem vészes mélységekig. Masszívan filozofikus beszélgetéseket hallgathatunk végig, keverve tudományos fejtegetésekkel és bőséges pszichológiával.

És hogy miért kell figyelni? Mert a film lassú. Nagyon sokszor úgy aposztrofáltam magamban, hogy művészfilmbe oltott sci-fi. Hosszú vágásokkal operál, melankolikus zene szól közben, a helyszínek is teljesen minimalisták. Szóval nem egy adrenalinfröccs. Könnyen feladja az ember és lelövi azzal, hogy unalmas. Kell hozzá affinitás, ez tény....

Szerintem 10/9

Azt is megmondom, hogy miért nem maximum. Nem tetszett, hogy a tulajdonos karakterét a  sztori nem igazán tudta hová tenni. Kifejtem. Hol egy szimpatikus punk. Hol egy alkoholista köcsög. Hol jó fej, hol paraszt. Mintha nem tudták volna eldönteni. Egy kicsit alakíthattak volna rajta. A többiek rendben voltak. A programozó tényleg programozó, a mesterséges intelligencia tényleg az. Szóval mindenki tök hiteles.

Azoknak ajánlom ezt a filmet, akikben van bőven filozófikus hajlam, szeretik a sci-fit, a szép környezetet, és képesek együtt gondolkodni a filmmel.  Nem egy szombat esti popcorn mozi.:-D Akit untat a filmben a sok duma, az be se tegye, mert csalódni fog.
        

A rendíthetetlen - Unbroken.

Mindjárt azzal indítanék, hogy aki amiatt ül neki, mert ez egy sok futással, és pátosszal teli film, az csalódni fog, duplán. Ugyanis futás nem nagyon van benne, pátosz meg egyáltalán. Jómagam 4 részletben néztem meg a filmet és még így sem kötött le, sőt (durva leszek) untam.
Lehet, hogyha nem kőkemény elvárásokkal ültem volna le elé -miszerint ez egy sporttörténeti kvázi dokumentum film, a "legesleg" amerikai futóról, sok futással és sok drámával - akkor nem kámpicsorodom el attól a felismeréstől, hogy a 2,5 órás játékidőből mindösszesen mondjuk 5 percnyi futkározás van. Pff....viszont van eleve hátrányból indulás innentől kezdve.
A főszereplőnk ugyan jó futó, de nem a legjobb, és amúgy egy totál érdektelen figura. Egy átlagos olasz bevándorló család átlagos kölke, aki azért akkora fícsőr a filmben, mert egy paraszthajszálnyival több benne az életösztön és jobban bírja, hogy a japánok átlag 10 percenként a szart is kiverik belőle..És ennyi Szimpla utcagyerek volt,  hozzászokott. Ettől még nem lesz szuperhős, legalább is nekem nem. Innentől kezdve szenvedhetett jobbra-balra, tökre leszartam, hogy mi lesz a vége. Túléli-e vagy sem. Érezni lehetett végig a filmen az erőlködést, hogy valami kurva nagy hőst csináljanak belőle - nem sikerült.

Pátosz nagyjából a 10.perctől kezdődően nem volt sehol... Nah, de nem akarom lehúzni a filmet annyira, végül is dolgos iparosmunka, pl.van sztorija is. Kicsit szpoileres lesz, bocs...
Emberünk egyszerű büdös kölyökként kezdi a karrierjét. Kiderül, hogy jól fut, ezért elkezd edzésekre járni. Eljut az éppen aktuális olimpiára is. Nos ezután kitör a második világháború. Ő egy bombázón teljesít szolgálatot, ami lezuhan, bele az óceánba. Hárman túlélik. Majdnem 30 napig hánykolódnak az óceánon egy gumicsónakban, végül a japánok kipecázzák. Innentől kezdve a film végéig szenved egyik fogoly táborból a másikba. Aztán vége lesz a háborúnak és a filmnek is.Ennyi a film. Az utolsó öt perc meglepően sokkal több töltéssel rendelkezik, mint a film egésze azt nem is mesélem el.:-D 

A fapados történet azért itt-ott mosolyt csalt a savanyú képemre. Tetszett pl, hogy 30 napig hánykolódtak az óceánon, és csak egyszer esett az eső, amiből ivóvizük lett. Vagy nagyon ment a beosztás vagy nekik valahogy máshogy működött ott és akkor a hidratációjuk, de baszki nem haltak szomjan.  Vagy a szívósság. -> parancsra az adott fogolytábor összes lakója lebasz a főhősnek egyet, egymás után  Semmi arc feldagadás vagy koponyacsont törés, semmi. Vajon hány boxoló hordaná ki lábon azt, hogy zsinórban, mondjuk egy órán keresztül teljes slunggal ütnék a fejét? - ugyan hagyjuk már!! Külön kiemelném, hogy a sztori szerint úgy telt el két év a fogolytáborban, hogy azonkívül, hogy a foglyok felsorakoznak, a japán főköcsög meg szarrá veri a főszereplőt, nem csinálnak semmit... Csak hármat emeltem ki, de a vontatott, számomra teljesen érdektelen történet telis-tele van bullshitekkel.
A helyszínek jók. Nagy műgonddal építették fel/ választották ki őket.Teljesen hitelesek voltak, legyenek bárhol is világban és a nyúlfarknyi légi csata is tetszett.  Kicsit ellensúlyozta a látvány  a gyenge történetet. Nos a karakterek kiválasztása viszont elvitte a picsába az egészet.
A főszereplőről már írtam, de meg kell említenem pl a főköcsög japánt is, aki egy lányos képű gizda valaki a filmben (nemkicsit buzis), totálisan hiteltelenné tette azt, amit el akartak róla hitetni - miszerint egy szadista vadbarom. A fogolytársak teljesen lényegtelenek, csupáncsak kellékek a filmben, hogy segítsenek azt láttatni, hogy emberünk mekkora hős. A japán katonák szintén csak díszletek voltak....


Szerintem 10/4

Háborús filmnek kevés. Életrajzi filmnek még csak-csak, de az a baj, hogy az akinek a életéből láttunk egy darabot nekem teljesen érdektelen volt. Nem látok benne semmi különöset. (vagy legalább is nem tűnt fel) Egyszer mondjuk elmegy a film, de hosszú és vontatott, telis tele bakikkal. Ráadásul valahogy olyan szétesett az egész. darabos. Nem érzem benne a folyamatot. Na jó késő van, nem leszek kicsit sem filmesztéta.Háborús film mániások, vagy olyanok akik a futás fícsőr miatt érdeklődnek, szerintem neki se kezdjenek. Remélem Angelina Jolie nem rendez egy darabig többet, mert ez nem sikerült.

Szerinted?

Demóna

Hát, bizony az nem úgy volt. Legalább is nem teljesen, és még csak nem is úgy hívták a főszereplőt.....
Mivan?  Kapunk egy filmet, ami elmeséli Csipkerózsika (akit nem is úgy hívtak) valós történetét. Ugyanis amit eddig tudtunk, az csak részben igaz, illetve nem teljesen úgy történt, ahogy eddig tudtuk:-D
A történet szerint van ugyanis két ország. Az egyikben teljesen átlagos emberek élnek. Irigyek, kapzsik, gyarlók és mindent akarnak. A másikban varázslények laknak. Tündérek, entek és más csodálatos lények. Totál békében. A legnagyobb harcot az emberek királyságával vívják, ugyanis ők irigylik a tündérország  - Múria - csodáit és szépségét és el akarják venni. Múria legfőbb védelmezője egy tündér Demóna. Szerelmes lesz egy emberbe. Azonban az becsapja őt és ellopja a szárnyait. Demóna először összeroppan és totál bezárkózik majd gonosszá válik és elhatározza, hogy bosszút áll.
Az ember némi idő elteltével király lesz (jutalmul Demóna legyőzéséért) és épp az újszülött gyermeke keresztelőjén ünnepelnek, amikor a sötét és gonosz Demóna befut a buliba és megátkozza a bébit. Az átok úgy szól, hogy Csipkerózsika Auróra a 16.születésnapján megszúrja az ujját egy rokkával és végtelen álomba borul. A történet innen majdnem ugyanaz, mint az eddig ismert Csipkerózsikában, de csak majdnem.....

Szuper mese. Elejétől a végéig nagyon élveztem Az eredeti klasszikus Csipkerózsika is remek,  de amennyi extrát ez hozzá tudott adni, úgy, hogy az eredeti történet egy csöppet sem változott meg, nos, el voltam ájulva:-D

Szerintem 10/10

Színes, szinte szagos történet, tele mágiával és varázslattal. Remek karakterekkel ( Angelina Jolie nagyon király gonosz boszorkány) és rengeteg egyéb meselénnyel. A helyszínek is mesések, teljesen rendben van egész körítés.
Nagyon tetszett a morális és erkölcsi mondanivaló. A becsapás, a bosszú a kapzsiság, mind- mind teljesen emberi tulajdonság. Sajnos ilyenek vagyunk. Demóna változása és a történet végén az újra felszabadulása is tök jó volt. Simán elmegy egy tanmesének az egész. Gyerekeknek maximálisan ajánlom. Annak ellenére, hogy az eredeti történet sem erőszak mentes, itt a felturbózott változatban sem kapunk sokkal több gyilokot..

Én már papíron nem annyira gyerekként is nagyon élveztem. Vannak benne poénok, aranyos, vicces jelenetek is szép számmal. Ami a legfontosabb: tökéletes egyensúlyban van az egész: látvány - történet- humor. Egyik sem megy a másik rovására.

Ajánlom mindenkinek aki szereti a látványos és mégis tartalmas meséket/fantasyket. Többször nézős gyerekbarát hétvégi családi mozi. Nekem nagyon bejött még úgy is, hogy én meló közben a recepciós pultban ücsörögve néztem meg..

Szerinted?

Nem is igazán tudok róla többet írni, nézzétek meg. :-D Teljesen leszoktam az online mozi linkekről. Tavalyi mozi, szerintem már ezer helyről le lehet vadászni...
   

Amnézia (Before I go to sleep)

Azért írtam ki a film angol címét is, mert szerintem jobb, mint a magyar. Hozzátéve, hogy a magyar címe is mondjuk úgy elkapta a lényeget, de ha már tök más az eredeti, tartom magamat ahoz (is). Nos, most hogy ezt letudtam, akkor talán firkálhatnék a filmről is....
....ami nem rossz, de jellegénél fogva rétegfilm. Ugyanis egy ízig vérig pszichothriller. Nincsenek benne szörnyek, szellemek, csak kicsit folyik a vér. A film nem akar minket halálra ilyeszteni, nem gyomorforgató és nincs benne egy kicsi trancsír sem. Van viszont bőven feszültség, ahogy felépül a sztori, bizonytalanság, kétségbeesés, kétségek és még egy rakás érzelem. Kurva nehéz jó pszichothrillert csinálni. Nos most sikerült. Ennek ellenére is azt mondom, hogy aki nem szereti a lassan építkezős, meglehetősen sztori orientált, kevésbé látványos, a színészi játékra erősen alapozó thrillereket, az ne tegye be, mert nem fogja értékelni.
Én értékeltem. Ugyan nyomokban felfedezhető, hogy legalább két filmből merített ihletet (Megérzés, Memento) de pont csak annyira, hogy egyáltalán nem jutott eszembe, az hogy az Amnézia csak egy koppintás.

 A történet szerint van egy nő. Súlyos amnéziája van. Minden reggel arra ébred, hogy nem emlékszik semmire. Semmire az előző napjából. Nincsnenek emlékei, sem hosszú sem rövi távú. Szóval restart van minden nap. Van egy férje. A pasas ápolja, szereti, gondoskodik róla. Látszólag a körülményekhez képest minden nap teljesen rendben indul. A férj ad némi információt, válaszol a kérdésekre, szóval aránylag képbe kerül a nő, alap dolgokat minden reggel megtud magáról.Összerakja, hogy békében élnek és szeretetben. Csakhogy amint elmegy a férje dolgozni, minden reggel csörög a telefon. Egy neuropszichologus hívja. Elmondja neki, hogy a lakás egy adott pontján el van rejtve egy fényképező gép, amin videók vannak. A videókat ő készítette, amolyan videónaplóként. Minden reggel megnézi az előző videókat. Teljesen más képet kap magáról belőlük. Lassan- nagyon lassan összeáll a kép....
Alapvető fícsőr az ilyen filmekben, hogy kellő sebességgel kell adagolnia a feszültséget, kellő sebességgel kell adnia a "hinteket", hogy feltartsa az érdeklődést, tudni akarja a magam fajta laikus LCD bambuló, hogy mi a fene van? Itt tudni akartam. Nagyon remekül összerakott történet. Alig bírtam kivárni a végét. Nekem nagyon tetszett a sztori. A pszichothrillereknél  ahogy fentebb írtam kötelező a jó színészi játék. Mind a Nicole Kidman mind Colin Firth nagyon jól játszott. Mind a kettőről elhittem, hogy az ami. Ez is bejött. :-D
Angol filmként teljesen hiteles a kőrítés. Kapunk bőven esős, szeles, borongós tájakat, szürkeséget és estét. Semmi különös, ez a darab nem a látványról szól.

Szerintem 10/9

Nehéz film, Mindenképpen csak olyanoknak ajánlom, akik könnyen azonosulnak a látott szituációval. Megértik és magukévá teszik a szereplők motívációit, érzelmeiket, kimondott és ki nem mondott gondolataikat. Szóval itt eggyel magasabb empátia kell. Akinek ez nincs meg, az könnyen unalmasnak és vontatottnak tartja majd. (Olvastam ilyen véleményeket is a neten)
Nekem tetszett, engem lekötött, érdekelt. Viszont megint csak egy olyan film, ami egyszer nézős, mert ha már tudod mi a poén, sokat veszít az újranézési faktorból. 

Szerinted?

Ha bejött az Elemi Ösztön, a Másvilág, a Hatodik érzék, a Hivatlan vendég, vagy pl.az Azonosság, ezt is csípni fogod.

Blackhat

Úgy döntöttem, hogy szembe megyek mindenféle aktuális és nem aktuális trenddel, irányvonallal, megrendelt kritikákat egymástól kopizó egyetemi szintű esztétával, vélemény automatával szóval minden filmeket baszkuráló médiummal és odavágom a nagy közösbe, hogy ez a film bizony jó. 
Némi prekoncepcióval ültem neki. Egészen pontosan kettővel.(Nem idevéve azt a tényt, hogy úgy konkrétan az internet egésze lehúzta a klotyón filmet) Egyrészt élénken élt bennem a Kardhal című darab, ami meglehetősen felemás lett (rosszabb napjaimon simán leszarozom), másrészt pedig valami iszonyatosan high-tech elszállt, gyakorlatilag követhetetlen sci-fit vizionáltam (nem tudom miért), ahol kb. a film felénél elvesztem a fonalat, a végére pedig már konkrétan egyáltalán nem érdekel, hogy mi történik benne. Nos, mind a kettő megdőlt.
A Blackhat egyrészt sokkal jobb film, mint a Kardhal. Igazából össze sem hasonlítani a kettőt még annak ellenére sem, hogy a stílus hasonló, - hackeres-üldözős-akció. Másrészt pedig, ugyan vannak, benne bőséggel technikai kütyük, illetve mindenféle hackerkedések, de minden ilyen jelenet még egy nem hozzáértő számára is tökre érthető és jelentem mind az ilyen jelenetek, mind a film egésze teljesen reális, olyannyira, hogy az ihletet (legalább is részben) valós, megtörtént események adták. Történik ugyanis viszonylagos gyors egymásutánban két esemény. Meghibásodik egy kínai atomreaktor és néhány nappal később az amerikai árutőzsdén kissé hektikussá válnak az árak. Természetesen a kínai atombaleset után a helyi hatóságok viszonylag gyorsan leveszik, hogy a balesetet egy vírussal okozták, ami megfertőzte a reaktor vezérlését.

Bedobják a kiber elhárításuk ászát aki pikkpakk előáll azzal, hogy a vírust ő és egy amerikai haverja írták még régen poénból. Meg tudja találni a hackert, de ehhez szüksége lenne a haverjára is, aki épp börtönben van. Hosszas és viszontagságos akciókkal teli nyomozásuk folyamán (mely során összeáll egy csapat) kiderítik, hogy mi az összefüggés az atomreaktor és az árutőzsde ellenni támadás között és a hacker nyomába erednek, végig utazva szinte egész Dél-Kelet Ázsiát. Kiderül, hogy az első két támadás egy sokkal nagyobb akció előfutára....
Jelentem, engem a sztori lekötött. Kisebb bukfencek ellenére is egy élvezhető krimit kaptam, amibe teljesen jól beilleszkedtek a kütyü berhelős részek. Tök jól eltalálták az egyensúlyt és még egyszer hangsúlyozom, végig megmaradtak a realitás talaján. Nincsenek benne hihetetlen technikai varázslatok, vagy elképzelhetetlen hacker trükkök. Nekem tetszett.

Szerintem 10/7

Nehéz a témáról izgalmas filmet készíteni, hiszen a sztereotípiák szerint a hacker kb annyit tesz, hogy ül a számítógépe előtt és nyomkodja, az őt elhárítani szándékozó, dettó. Ez a film szakított ezzel a képpel és kitágította a határokat. Kapunk akciót, szerelmet, drámát, kvázi mindent ami egy krimihez kell. Jah, krimi. Sajnos stílusából adódóan ha már megvan a poén, erősen csökkenni fog az újranézési faktor. De sebaj....
Érdekes hangulata van egyébként. El tudom képzelni, hogy egy borongós őszi napon a takaró alól kuksolva nézem végig, mert az egész egy kicsit szomorkás, kicsit talán depis ám mégis fordulatos, tele egy rakás váratlan eseménnyel.
Klassz helyeken járnak, nagyon jó képeket kapunk több nagyvárosról. Ez is tetszett.
Sokan szidják, hogy milyen fapadosak a párbeszédek benne és hogy mennyire gagyi az érzelmi száll. Valóban hagy némi kívánni valót. Azonban ugyanez a rendező rendezte a Szemtől Szembe című az interneten az egekig magasztalt akciót, amit ha a párbeszédek és a romantikus szál levezetésének szemszögéből nézünk, igencsak egy szinten mozog a teljesítménye ezzel a filmmel - szerintem.

Szóval ha keresel egy főleg Ázsiában játszódó krimit(sok a kínai mellék és főszereplő, statiszta és végre ez egy olyan film amiben a kínaik jófiúk) egyedi hangulattal, szép helyszínekkel, fordulatos (még ha nem is túl pörgős) sztorival és a technikai/hacker vonal miatt sok extrával, nyugodtan tedd be, ez a film sokkal jobb, mint a Kardhal.

Ennek ellenére, miért húztam le? Nos, egyrészt erősen egyszer nézős, vannak benne meglehetősen komoly túlzások (nem vészes) és a főszereplőt szerintem nagyon nem találták el (meg lehet szokni). A szomorkás hangulat itt-ott unalmasnak hat és a sztori legvége kissé összecsapott lett, nekem érzésre túl hamar vége lett. Ennek ellenére én szerettem ezt a filmet.

Szerinted?

    

Amerikai mesterlövész

Hajnali fél kettő van. Pont nem ideális időpont arra, hogy osszam itt az észt bármiről is, ennek ellenére, úgy döntöttem összehozok egy irományt erről a darabról, Jelentem, amúgy (diplomatikusan megfogalmazva), hogy engem ez a film megérintett. Megérintett még annak ellenére is, hogy mesterlövészről szól, aki bizonyítottan 160 embert ölt meg Irakban, hozzátéve hogy ezzel valószínűleg legalább ugyanennyi bajtársa életét mentette meg.
Egy jelentős részben igaz történetet kapunk. Utána olvasva, minimális torzítások vannak benne, szóval aki leül és végigviszi az gyakorlatilag azt és úgy kapja meg ahogy történt.
Chris Kyle egy relatíve átlag texasi fószer, aki egyszer végignézi a hírekben, hogy két robbantásban egy rakat amerikai is meghal még 1998-ban. Elkapja a gépszíj és beáll SEAL kommandósnak. Végigviszi a kiképzést és egy-kettőre Irakba kerül. Közben azonban megházasodik és családot kéne alapítania, de ugye ott van az a kurva kötelesség. Harcolni a hazáért. Ez a harc nemsokára kézzel fogható ellenségeket is megformáz. Egyrészt az iraki al-kaida terrorszervezet egyik kivégzője személyében illetve egy rejtélyes ellenséges lövész Musztafa is kiérdemli, hogy Kyle újra és újra visszamenjen Irakba. A film innen kétpólusúvá válik. Egyrészt végigkövethetjük azokat az akciókat, bevetéseket amelyek célja, hogy kiiktassák a két fő ellenséget.

Másrészt végigkövethetjük azt a harcot is, amit többnyire magában vív, a gyerekeiért ( az évek során 2 gyereke születik) másrészt a feleségéért és úgy alapból egy normális civil életért. Az egyikben győz, a másikban nem. Chris Kyle-t egy poszttraumatikus stresszben szenvedő amerikai katona megöli 2013-ban Texasban.
A darab egy háborús filmbe oltott dráma. Végig élveztem, az elejétől kezdve beszippantott. Magamban egy bazi nagy híró vagyok ezt talán már régebben beismertem. Az első perctől kezdve ott voltam én is tengerészgyalogosként. Küzdöttem, irtottam velük az ellent. Azokban a részekben pedig ahol drámáé volt a fő szerep, totálisan együtt éreztem a szenvedőkkel. Chris Kyle-t pedig sajnálom, egy picit meg is gyászoltam magamban a THE END után. Engem szőröstül-bőröstül megevett a film.

Szerintem 10/10

Talán rossz meghatározás az, hogy háborús film. Inkább az áll hozzá közelebb, hogy egy rakás jól megkomponált, nagyon látványos, nagyon jól összerakott csatajelenetet kapunk, vagy kommandós rajtaütést esetleg csak ott lehetünk a lövésszel a lesállásban. Mindegyik jelenet nagyon hatásos. Az utolsó porszemig tök hiteles. Ezeket a jeleneteket szőtték bele Kyle családi drámájába. Aki ódzkodik az ilyen struktúrától az óvatosan üljön neki. Nekem nagyon bejött.
Az összes színész kiváló, a helyszínek tökéletesen eredetiek. Végig nagyon profi a katonák mozgása, a felszerelésük a harcok megkomponálása. Nagyon odafigyeltek minden részletre. Tökéletesen meggyőzött. Nekem a kedvenc háborús filmjeim közé emelkedett.

Ajánlom mindenkinek aki egy háborús filmben az öldöklésen túl igényli az emberi oldal bemutatását is, igényli, hogy emberek vigyék vásárra a bőrüket. Itt azok lesznek, sorsok, drámák, félelmek, bánat. Láthatunk küzdelmeket, győzelmeket és vereségeket is, szerintem kiváló film. Ha szeretted a Sólyom végveszélyben-t vagy a A túlélő-t, ezt is csípni fogod.

Szerinted?

Kezdek nagyon rákapni a popcorntime-ra Ezt is ott néztem meg. Nem is linkelek ki másik online mozit.

Popcorntime akcióban.....

Jupiter felemelkedése - szerintem

Tegnap egy "dolgos" nap végén vittük végig néhány baráttal. Mindenhol csak rosszat olvastam róla, minden hivatalos és nem hivatalos kritika negatív volt és lehúzta. Ennek ellenére is egy lendületből letoltuk. A film tényleg rossz, de nem azért és nem annyira.....legalább is szerintem.
Ha frappáns akarnék lenni, azt mondanám, hogy a film egy Hamupipőkébe oltott Düne, amibe beleborult némi Mátrix, egy kis Trónok harca és még tucatnyi egyéb mese, legenda és történet. Miután kész lett a mixtura az egészet rálöttyintették egy vadonat világra. A kotyvasztás jó része persze lecsurgott, ami nem, nos abból lett a film.
Jelentem, ez a veszte. Túl sokat akartak belerakni. Mindenből kapunk egy kicsit, mindenről szó van benne egy kicsit, mindent meg akarnak magyarázni, de a nagy igyekezetnek az lett a vége, hogy tele vagyunk magyarázat nélküli eseményekkel, kidolgozatlan karakterekkel, készen kapott konfilktusokkal (amik fontosak a filmben és mégsincsenek kifejtve) és emiatt az egész összecsapottnak és kidolgozatlannak tűnik. Pedig remek mese lehetett volna. Ha a Mátrixhoz hasonlóan legalább 3 részben tálaljak. Így nem az...

 A sztori szerint van egy lány a Földön akiről kiderül, hogy meglehetősen mélyen van. Konkrétan illegális bevándorlóként él valamelyik amerikai nagyvárosban és többek között takarításból keresi a kenyerét. Egy biztos, hogy az apjától egy dolgot örökölt. A csillagok és a kozmosz szeretetét. Amíg a lány "vígan él" a Földön megtudjuk hogy a környéken az Abraxas család három sarja igencsak üti egymást a hatalomért és még valami másért is. Ezt a valamit az emberekből nyerik ki. Ezek a gének tartják őket fiatalon. Embert aratni járnak a Földre is, ami egyébként csupán egy jelentéktelen kis bolygó.
Nem teljesen világos, hogy hogyan bukkanak rá a Földön gályázó lányra, mindenesetre gyorsan a három testvér közötti konfliktusban találjuk magunkat, aminek csak az egyik tárgya az, hogy a lány kivel van. Kiderül ugyanis, hogy a reinkarnációja valakinek aki mindhárom testvérnek fontos, csak mindháromnak másért. Ebbe a mondjuk úgy háborúba nyakig merül a lány akit csak egy szegény lovászfiú kirugott, körözött zsoldos támogat végig feltétel nélkül. Persze happy endet kapunk, többek között ők is összejönnek, hurrá!

A sztori ezer sebből vérzik. Legalább is ezer lyuk van rajta ami nincs kifejtve, nincs megmagyarázva. Az okát kicsit fentebb már kifejtettem. Egyszerűen nem fért bele a játékidőbe, hogy minden meg legyen magyarázva, ki legyen fejtve. Ha pozitívan állok hozzá ehez, akkor a lyukas részek kitöltése a néző fantáziára van bizva, ha negatívan akkor pedig mekkora szar már, hogy nekem laikus LCD bambulónak kell kitalálnom, hogy miről szól a film. Mindenki válasszon az előző két opcióból kedve szerint...
Az összecsapott forgatókönyv kinyírta a karakterek kidolgozását is. Egy sincs akit megértünk, esetleg azonosulni tudunk vele, mert nem tudjuk, hogy miért csinálják/csinálták azt amit és az egy mondatokban kifejtett magyarázatok nem oldják ezt fel. Nálam az olyan filmek amikben nem tudok 100%-ban feloldódni eleve hátránnyal indulnak. Nos, itt nem tudtam.Csak egy példa. Azt a tényt hogy az eleddig takarításból élő lány konkrétan a galaxis egyik legfontosabb személye amúgy, ő egy 1,5 perces intervallumban megemészti és magáévá teszi, és a továbbiakban lakonikus nyugalommal veszi tudomásul...bullshit...

 Na jó, lapozzunk! Né'má a pro oldalon is van valami! Hát igen. Nagyon tetszettek azok a kis utalások, amikből kiderül, hogy a Földön hogyan csapódik le ez a kis intergalaktikus konfliktus. Magyarázatot kapunk pl: a gabonakörökre, a szürkékre és a hüllő-szerű lényekre is.  
A látvány és a megvalósítás pazar. A csatajelenetek is jól kidolgozottak. Ez 2015-ben egy ilyen filmtől elvárás, de nem csalódtam. Tetszettek a gépezetek, a robotok, a különböző típusú űrjárművek. Szóval a hangulat is jó volt. Ezzel együtt is a Jupiter felemelekedése

Szerintem 10/5  

Nóra régebben már írt egy értékelést a filmhez, itt elolvashatjárok: -KLIKK- Ő akkor 10/3-ra értékelte, szóval a kettő átlagából most egy gyenge 4-esnél tartunk:-D

Egyszer meg lehet nézni. Több megnézés max akkor van benne, ha nem számít a sztori, elég a látvány. Nekem számít. Ennek ellenére pl. itt-ott még szerettem is a filmet, de még így sem valószínű, hogy megnézem mégegyszer. Ajánlom mindenkinek, még gyerekeknek is, hiszen ez egy mese.

Megint nincs link, a popcorntime-on néztük.

Szerinted?

A fekete ruhás nő 2 - A halál angyala

Végül is valóban volt benne fekete ruhás nő is, ez tagadhatatlan. Legalább 10 másodpercig kb. 3 jelenet erejéig valóban riogatott is, de azon túl bennem a legnagyobb feszültséget az okozta, hogy vártam, hogy mikor hajlik a sztori végre tisztességes kísértetes/szellemes fosatós történetbe. Hiába vártam, nem hajlott ez sehová...
Nem akarom lelőni a (nem létező) poént ezért a sztoriról csak röviden írok. Addig biztos, hogy a II. Világháború kellős közepén járunk. Az történelmi tény, hogy Londonból, a bombázások elől menekítették vidékre a civileket. Jelen esetben egy rakat gyereket grátiszban 2 "tanárnővel".
Kicsiny csapatunk teljesen életszerű módon a mocsár közepén lévő szigetre épített marha régen elhagyatott kastélyban landol, magyarázatként annyit kapva, hogy nincs más. Főszereplőnk (aki az egyik tanárnő) már az első pillanattól kezdve nem szimpatizál a hellyel, valami vagy valaki még lakik a szigeten rajtuk kívül. Úgy érzi, hogy utazik rájuk. Jól érzi. A csapat gyerek egyike ugyanis érthető módon megborul, mikor Londonban meghalnak a szülei a bombázások alatt. Ezt a sérült gyereket spécizi ki magának az a valaki aki a szigeten kóborol. Lesz halál, meg hörgés, meg sötétben motoszkáló valami, aminek hatására a nőci kinyomozza, hogy mi történt a szigeten és még arra is rájön miért utazik a sérült gyerekre a fekete ruhás nő. Eddig mesélem a sztorit, nem fogtok a többitől sem hátast dobni.

 Ugyanis az egésznek se füle se farka, mármint a történetnek. Miközben Macskával végig vittük éltem a gyanúval, hogy a hiányző részeket az első részből kéne átmenteni, úgy lenne értelme. Mivel egy percre nem emlékszem az elsőből, azon túl hogy "herripotter" játszott benne, ez a megoldás nem működött.(pedig láttam azt is) Úgyhogy némi brainstormingot folytattunk Macskával, hogy összerakjuk, hogy gyakorlatilag mit is látunk, még annak ellenére is, hogy egy rém egyszerű film.

A kb sum fél percig mutogatott fekete ruhás nőn kívül itt-ott valóban meg lehet még ijedni, de hirtelen vágásokkal és sokk szerű hangokkal megdobott "hirtelenkedéseken" túl, nem kapunk szinte semmit.
Fos sztori, harmat gyenge horror faktor, minimális para, ez jellemzi a filmet. Ennek ellenére van benne értékelhető, olyannyira, hogy majdnem jó film kategóriába került miatta. Ez pedig jelentem a képi világ. Egyrészt maximálisan átjön a késő Viktoriánus korabeli Anglia (lásd Csengetett mylord?), minden tárgyával, ruháival, épületeivel, színeivel és érzéseivel. Másrészt a kastély és a mocsár nagyon ütős hely. baromi jól néz ki.Minden szürke, ködös, lepukkant. Totál depresszió van, nagyon átjön a hangulat. Valószínüleg valós helyszín lehet, egyszer el kell mennem oda:-D

Szerintem 10/4

Egyszer elmegy, meg lehet nézni. Nekem nem tetszett. Össz vissz a képi világért tenném be mégegyszer, de azon túl szerintem nincs benne több. Még az ilyenkor szokásos film végi csattanó is karcsú, arra enged következtetni, hogy a készítők szeretnének még harmadik részt is. Háát nem tudom. Ha ilyen jellegű hangulat mellé tisztességes sztorit is szeretnétek, inkább vigyétek végig pl. Az álmosvölgy legyendáját. Az ezerszer jobb ennél.

Ezt a képet a végére raktam, ugyanis összefoglalja a teljes film tömör tartalmát. Szóval spoiler. :-D
Linket nem kerestem, mert ahoz nem elég jó, viszont a popcorntime-on fent van tökéletes minőségben, igaz angol felírattal. Mi is onnan néztük meg.

Szerinted?