Még a Zéró Teória kapcsán olvastam egy elemző cikket Terry
Gilliam munkásságáról. Egy véreskezű gyári filmesztéta írta. Véreskezű azért
volt, mert nem kímélt engem, mint laikus LCD bambulót és kőkemény szóvirágukkal
ütött agyon kb fél oldal alatt. Úgy nagyjából arról szólt a cikk, hogy Terry
Gilliam mekkora hármasságot alkotott a Brazil – 12 majom – Zéró Teória keretein
belül. Remek cikk volt. Segített beismerni, hogy a Zéró Teória egy zavaros
baromság, a Brazilt én nem láttam és nem is érdekelt, úgy hogy maradt a 12
majom arra, hogy „belenyaljak” Terry Gilliam munkásságába.
Az a helyzet, hogy a nyalásból egy 93 gombócos giga fagyi
lett. Ugyanis a film remek. Javaslom, hogy teljes sebességgel felejtsétek is el
ezt a hármasság izét és elsőre a 12 majmot vigyétek végig. Ott még legalább
részben magánál volt a rendező és ennek örömére egy remek bár, kissé itt-ott
pszichotikus sci-fi-t dobott össze emberünk.
Látványvilágában minimalista, steampunk eszközökkel bőségesen operáló
azonban sztoriban nagyon kemény és a karakterekben is odavágó darabról
beszélünk.
A sztori onnan indul,
hogy 1997-ben kissé szarrá megy a világ. A Föld népességének 99%-a nekifutásból
kipusztul egy gyilkos vírus miatt, míg a maradék 1% a föld alá menekül. Bevezetik
az állandó készültséget, őrült gépeket alkotnak, és őrült szokásokat,
szabályokat vesznek fel.
Ebben a világban él elítéltként főhősünk, aki egy sikeresen túlélt önkéntes akció után bűnbocsánatért cserébe kiválasztásra kerül, hogy a múltba, 1996-ba visszautazva tudjon meg minél többet a vírusról. Elsőre még az időt sem sikerül belőni, 1990-ben landol és egy elmegyógyintézetbe kerül. Némi viszontagság után azonban sokkal messzebbre jut. Lenyomozza a 12 majom hadseregét és egy pszichiáter segítségével megpróbálja megállítani őket. Megállítani abban, hogy elengedjék a gyilkos vírust, ami majdnem teljesen kipusztítja az emberiséget.
Ebben a világban él elítéltként főhősünk, aki egy sikeresen túlélt önkéntes akció után bűnbocsánatért cserébe kiválasztásra kerül, hogy a múltba, 1996-ba visszautazva tudjon meg minél többet a vírusról. Elsőre még az időt sem sikerül belőni, 1990-ben landol és egy elmegyógyintézetbe kerül. Némi viszontagság után azonban sokkal messzebbre jut. Lenyomozza a 12 majom hadseregét és egy pszichiáter segítségével megpróbálja megállítani őket. Megállítani abban, hogy elengedjék a gyilkos vírust, ami majdnem teljesen kipusztítja az emberiséget.
Terry Gilliam nem normális, ez tény. Ebből a filmből is
átjön az „egyéni szemléletmódja”. Mindenki túlexponált, mondhatni hiperaktív. Bolondok,
őrültek, pszichotikusok futkároznak a filmben akár a jelenben, akár a múltban
járunk is. Alig-alig van normálisnak mondható karakter. A helyszínek idomulnak
ehhez a mentális káoszhoz, vagy őrült steam-punk gépek ketyegnek a földalatti
ipar világokban a jelenben vagy éppen örültek házában vagy koszos utcákban
futkározunk a főhőssel a múltban. Az egész olyan, mint egy folyamatosan a káosz
felé tendáló hallucinációkkal kísért füves tripp….
És mégis van a káoszban rendszer. Pl. a történet. Súlyosan
csapongó, mégis követhető. Effektíve egy nyomozást viszünk végig, egy
pszichiáter és egy általa jogosan őrültnek hitt időutazó tevékenységén keresztül.
A nyomozás trófeája a 12 majom, illetve a világ megmentése. Na persze nincs itt
semmi pátosz, hiszen a világ káoszban minden idősíkban. Egy idő után azért letisztulnak a viszonyok,
kiderül, hogy az időutazó sem őrült, a káosz is csökken és a szereplők is
szerethetővé válnak.
Jahh, hogy a
szereplők….. Első osztályú színészek játszanak remek szerepeket. Mindenki
nagyon „élvezetes”. Én csak azért néztem meg többször is angolul, hogy
eredetiben meghallgassam milyen az őrült Brad Pitt.... Remek. Az ütős sztorin
még többet dob a marha jó színészi játék.
Az állandóan mantrázott hármasságomból (sztori-szereplők.
helyszínek) már csak a helyszínekről nem
áradoztam. Mindenképpen ketté kell választani ezt a kérdést, hiszen a jelen steam-punk világa szögesen ellentétben áll a múlt mocskával, ami a múlt utcáin és házfalain hömpölyög.
áradoztam. Mindenképpen ketté kell választani ezt a kérdést, hiszen a jelen steam-punk világa szögesen ellentétben áll a múlt mocskával, ami a múlt utcáin és házfalain hömpölyög.
Kiábrándultam a Zéró Teória miatt Gilliamból, pedig a 12
majom pszichotikus ámokfutása engem már elsőre beszippantott. Hasonló
hangulatot, látványt, összetett történetet vártam, mint az elődnél, de nagyon
nem azt kaptam. Na de mindegy, térjünk vissza a majmokhoz
Szerintem 10/10
Terry Gilliam általam ismert munkásságának egyetlen
emészthető darabja. Egy nagyon furcsa, szokatlan hangvételű scifi a világ
megmentéséről. Mindenképpen kell hozzá az egyéni látásmód, hogy befogadd, meg
némi nyitottság. Nem azért, mert bonyolult a film, nem az. Csupáncsak az egyedi íz könnyen kizökkenti a laikus LCD
bambulót a sodrásból és azon veszi észre magát, hogy Bruce Willis affektálása
már az agyára megy…..Amúgy ajánlom mindenkinek, aki szereti, nekem az egyik
kedvencem.
Ha tetszett pl a Harcosok Klubja, a Trainspotting és/vagy az első Mátrix, nyugodtan dőlj hátra, ezt
is imádni fogod….
Online mozi link:(KATT)
Szerinted?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése