2017. február 28., kedd

Mindenki

Nyilván mindenki tudja már, hogy megint nyertünk egy Oscar díjat. Deák Kristóf  - Mindenki című rövid filmével. Tele van vele a youtube. Gondoltam ennek örömére be is belinkelem.:-D
Egyébként örülök, meg minden, ez tök jó dolog...




Én még nem néztem meg. Így nem is tudom értékelni.

Szerintetek 10/.... ?

2017. február 27., hétfő

Rouge One: A Star Wars Story

Az Érkezés tegnapi buktája után kellett valami olyan, ami vissza adja a megborult hitemet a sci-fikben. Ennek örömére böktem rá a Rouge One-ra. Annak ellenére, hogy űrhajókon röpködnek, lézerfegyverekkel lövöldöznek és lépcsőház méretű lépegetőkből osztják az áldást,  mondjuk sci-finek pont nem nevezném, de legalább egy baromi jó mese, mint ahogy az összes eddigi rész is, tisztelet a "kivételnek". Hát...öööööö. A Feltámad az erő szar volt (szerintem), de azt most hagyjuk.
Annyiban mégse, hogy pre volt bennem némi fosás, hogy a Rouge One sztorija is megy a levesbe, de mint minden Star Wars filmnél, ennél is izgalomtól szapora légzéssel zúztam el a messzi messzi galaxisba egy X-szárnyú vagy egy Tie Fighter fedélzetén (nekem azok is tetszenek)
Fékezés után egy bolygón landoltam ahol egy birodalmi különítmény épp begyűjt egy a munkától megcsömörlött és nyugis vidéki éldegélésre vágyó "jómunkásembert". Ja, hogy ő a Halálcsillag (egyik) tervezője... A felesége meghal sajnos, azonban a lánya meglép. Magához veszi egy haverja, aki épp a bolygón bóklászik. Snitt. Eltelt tizeniksz év. Megtudjuk, hogy lelép egy pilóta a Birodalom kötelékéből (bakker a feka csávó a Feltámad az erőből....). A pilóta egy nagyon fontos üzenetet hoz, nem mástól, mint a jómunkásembertől.
Megszólalt benne a lelkiismeret, mert az üzenet arról szól, hogy a Birodalom a Halálcsillag képében valami nagyon halálos dolgot alkotott, de van kiskapu, le lehet zúzni. Csak kellenének a tervek hozzá. A Halál Csillag tervei. A random arcokból magától összeverbuválódott szedett-vedett csapat a jómunkásember lányának vezetésével jó pár fordulat után bekommandózza magát a Birodalom egyik jól őrzöttnek gondolt bázisára. A cél az, hogy lenyúlják a terveket. Hatalmas csata veszi kezdetét földön és levegőben....
Nem egy bonyolult történet, viszont elejétől a végéig élveztem. Minden benne van, ami a régi Star Wars filmek ízét adta. Kalandorok, szerethető karakterek bolygók, városok, csomóféle létforma. Továbbra is irtó béna birodalmi gyalogosok (hullanak, mint a legyek), jedi, szakadt lázadók, vérprofi birodalmiak, űrcsaták, lépegetők, száguldás egyik helyszínről a másikra meg minden más, ami a filinghez kell.
Nincs megállás! Nincs lacafacam meg érzelmes nyünnyögés. Ez végre egy igazi Star Wars volt, amiért nagyon imádom ezt a világot. Nekem nagyon tetszett.

Szerintem 10/10

Pontosan azt az érzést kaptam, ami a legrégebbi három részből jött át. Laza, szórakoztató, beszippantó. Ha igazi Star Wars-t akarsz, ugorj neki nyugodtan. A sztori nem bonyolult (egyik részben sem volt az) van benne bőségesen dramaturgiai hiba, de legalább pont leszartam, lévén nem is azért nézem és szeretem ezt a sorozatot. Tele szerethető karakterekkel, és köcsög gonoszokkal (Dath Vader nettó 2 perce mondjuk gáz) klassz helyszínekkel, igazi űrcsatákkal és lövöldözésekkel, meg minden mással is. Simán többször nézős....
Nem tudok róla többet mondani. Itt azért van tisztességes kritika is. Aki már látott Star Wars filmet, tudja mire számíthat. Azt meg is kapja csont nélkül, itt nem játszik a zsákbamacska. Nyomjátok! :-D

Érkezés

Előre szólok, hogy ha azért ülsz le az Érkezés elé, mert egy elgondolkodtató, tudományos-fantasztikus filmnek gondolod, bukni fogsz. Kb 2  órát az életedből. Ugyanis ez a film nagyon nem az. Még akkor sem, ha a „hivatalos” írások szinte mindegyike (Legalább is amiket én olvastam) azt szajkózza, hogy ez az év scifi-je. Nos, jelentem én is megszívtam. A nagy átverés abban rejlik, hogy az összes előzetes kritika, tartalomleírás és még a trailerek is azt a részt tolják az arcunkba, amikor a tudósok bent koricálnak az idegen űrhajóban. Kapcsolat szintű, mély, tudományos fantasztikus filmre számítottam ezek alapján. Hát nem. Az Érkezés nem arról szól, amit az előzetesekben sugallnak. Az Érkezés egy sci-fi köntösbe bújtatott egy mondatos dráma. Ami nem hogy egy 2 órás sci-finek kikiáltott filmet nem ért volna meg, de még egy félórásat sem.


                                                      
 „Bevállalod-e ha látod előre,hogy szar lesz?”

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Ott indulunk, hogy bevillanó képeket kapunk egy gyerek életéből.  Az anyuka végig vele van. A halálában is. Snitt. Anyuka egy kurva depressziós nyelvész professzor. Ahogy az ember látja a film során a ténykedését, teljesen az jön át, hogy szegény azért ilyen depis, mert a férje elhagyta, a lánya pedig meghalt. Jogosan éreztem vele együtt.

Szóval, nyelvész professzor. Az egyik óráján ahol indokolatlanul kevesen ücsörögnek, derül ki, hogy földönkívüli űrhajók szálltak le a Föld több pontján. Másnap egy ezredes keresi fel, hogy segítsen megfejteni az idegenek nyelvét. Azért, hogy megtudják mit akarnak, miért jöttek. (Durva maflás az, hogy ez technikailag úgy történik, hogy letesz az ezredes az asztalra egy diktafont. Elindul rajta valamiféle recsegés, szörcsögés. Miután végigmegy a hang ránéz a nyelvészprofra azzal a kérdéssel, hogy Na, mit mondtak? – itt mondjuk kínomban vihogtam)

Mindegy is, a lényeg az, hogy elrepítik az egyik ilyen objektumhoz. Kutató munka kezdődik, melynek során kommunikálni kezdenek az űrhajóban ücsörgő földönkívüliekkel(Ezek a részek vannak nagyon túlhangsúlyozva minden reklámban, trailerben, leírásban). Aztán a prof egyszer csak megfejti a nyelvűket. Nem megyek bele nagyon a részletekbe. (Még az én alacsonyabb ingerküszöbömön is fennakadt számos momentum a folyamat során. Ti is mindet kiszúrjátok majd, ha ráveszitek magatokat a film megnézésére) A film sava-borsa mondjuk  csak azután jön, hogy képessé vált kommunikálni az ufókkal. Hatalmas katarzist, iszonyatos tudományos áttörést ne is várj. Nem lesz. Lófasz se…  Sajnos nem lőhetem le, hogy mi az ami lesz, mert annyira egyszerű és mégis indokolatlanul túlnyújtott a film utolsó 35-40 perce,, hogyha bármit is írok róla, az spoiler.

Azonban a rendező elmehet a picsába. Már elnézést. Én tényleg valamiféle katartikusan nagy dolgot
vártam. Valamiféle iszonyatosan komoly befejezést. Erre egy pusztán a nő fejében létező morális kérdés csattant fel, majd a film be is lett fejezve. Durván anyáztam. A bevezető képsorok miatt (a befejezés tükrében),  pedig duplán anyáztam. Mégis mit akart a rendező? El akarta érni, hogy érezzük szarul magunkat, már ott az elején? (kvázi hangulati ráhangolás volt csupán az első 3-4 percnyi, a vége tükrében tökre indokolatlan bevezetés?) Vagy a főszereplő már a film elején is birtokolta azt a tudást? Nem derül ki, de az egész történet vezetésnek ettől lesz egy kis se-füle-se farka hatása. Értem én, hogy az össze-vissza ugráló idősíkok adott esetben rendezői kellékek lehetnek egy filmben. Itt azonban egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez indokolt.
Egy szónak is száz vége. A film egy bazi nagyra felfújt lufi, ami belül tele van levegővel, de nagyon nincs más benne semmi. Ennyi.

Szerintem  10/3

Nem is beszélve arról, hogy az egész tök depressziós, nyomasztó. Az utolsó szögig  minden és mindenki búvalbaszott. Miért is? Nagyokat néznek benne, el a semmibe, percekig nem csinálnak semmit, az egész világ le van lassulva.  Mindenki halkan beszél, a főszereplő szinte végig motyog. Üde színfoltok azok a részek, amikor kommunikálnak a földönkívüliekkel. Ezekbe a részekbe is vígan bele lehet kötni teljes lelki nyugalommal, de nagyjából rendben voltak. Azért volt kis tudomány is. A film kapcsán hallottam először egy nyelvészetelméleti teóriáról. Ez a Sapir-Whorf hipotézis. Elolvasva a linkelt leírását a hipotézisnak, bátran kijelenthetem, hogy még ezt is sikerült túltolni.



Összességében az Érkezés egy sci-fi köntösbe bújtatott művészfilm, jó sok drámával nyakon öntve. Unalmas, borzasztó vontatott, nyomasztó, és csak egy hatalmas dózisú „engemlehethogyátbasztak” érzésem maradt utána. Nem tetszett. Ha valóban jó tudományos-fantasztikus filmet szeretnétek, nézzétek meg a Kapcsolatot. Ezerszer jobb ennél.

Utólagosan is elnézést kérek a káromkodásért. Idegállapotba kerültem a film miatt:-D. Nem kicsit. Most már, lenyugodtam:-D

2017. február 26., vasárnap

Stranger Things

A kis blogom történetében azt hiszem először írok sorozatról. Semmivel sem fogok eltérni a szokásos "színvonaltól", aki eddig is elolvasta a firkáimat, kb ugyanarra számíthat. A sorozatok tekintetében is van olyan oldal amelyiken sokkal minőségibb írások jelennek meg a témában. Szóval, ha komolyabb írásokat, teljes értékű elemzéseket kerestek egy-egy darabról, akkor ajánlom pl a Sorozatjunkie-t. Azt én is olvasom.
Stranger Things - bekapott egy harapással, megrágott, lenyelt úgy ahogy vagyok. Sokszor nyilatkoztam már arról, hogy nem szeretek egyben lenyomni egy sorozatot. Szépen, ahogy azt kitalálták, naponta egy-egy részt megnézve kell végigvinni. Jelentem, a fenti címen futó 8 részt kevesebb, mint fél nap alatt lenyomtuk Macskával. Remek anyag elejétől a végéig. Még mindig keresgélem az államat..
Valahol, valamikor a 80-as években van négy kis srác, akik Dungeons and Dragons-t játszanak. (Bazi nagy extra "aztakurva") A partinak vége, hárman
bicajjal elindulnak haza. Este van persze. A legutoljára maradt kis csóka sincs már messze a házuktól, amikor valami elé ugrik. Nem esik nagyon pánikba. Szerepjátékon nevelkedett, menekülni kezd. A valamii végül elkapja....
Másnap reggel a szokásos napra ébred a kisváros (Hawkins). Megismerhetjük a végtelenül nyugodt, kvázi unalmas mindennapokat, a városka lakóit, a lakók szokásait, betekintést nyerhetünk a négy kiscsóka családjának az életébe. Minden a helyén, minden rendben. Kivéve két apró tényt. A negyedik kis csóka anyja bejelenti a rendőrségen, hogy eltűnt a fia és feltűnik egy furcsa, borzasztóan rettegő, lenyírt hajú kislány, aki Tizenegy névre hallgat. Innen indulunk...
Na és hová jutunk nyolc rész alatt? A végét nem árulom el persze, de nagyon durva lesz a menet. Az elejétől a végéig nagyon élveztem. A The End után azonnal akartam a következő részt, megszegve a fenti szabályomat.
Nem vagyok nagy sorozat fanatikus.(Hozzá téve, hogy amit szeretek, azt nagyon) A Stranger Things nyolc rész alatt a kedvencem lett. Tökéletesen összerakott kerek sztori. Kellően adagolva, a szerepjátékos elemeket.(ettől még mindig ráz a hideg) a természetfelettit, a drámát. Egyértelműen átjött, hogy nem az utolsó előtti rész végén találták ki, hogy mi legyen a sztori vége.
A remek sztori mellé azonban bejön a képbe a telibe talált hibátlan 80-as évek fíling. Elejétől a végéig benne vagyunk nyakig. A zenék, a karakterek, a berendezések, minden... El voltam szállva a hangulat miatt, bakker, én is a 80-as években voltam 10 éves gyerek. Ahogy fentebb is írtam, a srácok DnD-ztek, szinte mindent úgy oldottak meg mintha szerepjáték lenne. A leghalálosabb fegyverük egy csúzli, és elhitték, hogy tényleg hatni fog...Úgy ahogy van nosztalgia az egész (igaz mi nyíllal lövöldöztünk és kardoztunk) A sorozat mocskos, kurva jó..... (már elnézést.)

Szerintem 10/10

Tisztességes elemzést a Sorozatjunkie rakott össze, itt. Ezzel együtt, én is nagyon ajánlom. Ha a nyolcvanas években voltál gyerek, szeretted a szerepjátékokat (oké nálunk akkor még nem volt sehol a DnD), bmx-el toltad és kint bandáztál reggeltől-estig, már a hangulata miatt csípni fogod.  De emellett remek a sztori, kurva jók a karakterek (egytől-egyig) és alapból szerethető az egész. Izgulsz amikor kell, együtt érzel amikor kell....ahhh....maximális. (Még mindig a hatása alatt vagyok..)  És már készül a második évad.

2017. február 25., szombat

Rocky Balboa

Hát majdnem cikibe kerültem péntek reggel a villamoson, ahogy néztem a film végét. Akkora dózisú pátoszt, hősiességet, meg normális őszinte érzelmeket  kaptam az arcomba, hogy ott zötykölődve teljesen elérzékenyültem. Jó, oké, nem volt éppen rózsás a hangulatom, szóval ez is benne volt, de bakker, megvallom férfiasan, majdnem elkezdtem picsogni. Nem sok kellett. Nem vagyok az a nyámnyila csóka, de ez akkor és ott nagyon beütött.
Rocky, annak ellenére is, hogy csak egy kitalált karakter, világ életemben az egyik példaképem volt. Minden amit csinált a filmekben, ahogy csinálta, engem mindig nagyon megérintett, felvillanyozott, motivált. Pasasként mindig is tiszteltem azt a karaktert, amit összeraktak benne. Őszinte, egyenes, kicsit talán egyszerű, viszont végtelenül szimpatikus, mindig küzd a céljaiért, soha nem adja fel és ez nagyon átjön itt is.
A Rocky Balboa a Rocky sorozat utolsónak szánt része. Rocky már visszavonult. Egy éttermet vezet Philadelphiában. Csendes nyugalmas életet él, kvázi magányosan. A régi dicsőség fel-felvillan. Autogramot kérnek tőle, fotózkodnak vele, köszönnek neki teljesen random emberek. A felesége pár éve meghalt, a fiával nincs épp túl jó viszonya, nincs komolyabb baja, de akkor is érezni, hogy nincs jól.

"Nem az számít, mekkorát tudsz ütni, hanem hogy milyen keményen állod az ütéseket, miközben csak mész előre."

Közben egyébként az aktuális nehézsúlyú egyébként veretlen világbajnoknak gondjai vannak. Egyrészt az a vád éri, hogy könnyű úgy veretlennek lenni, hogy mindig nála sokkal gyengébb ellenfelekkel hozzák össze. - "Habcsókokat ver"  - ez tök jó hasonlat. Másrészt ebből kifolyólag megcsappan a bevétel. Csökken a népszerűsége, egyre kevesebben vesznek jegyeket a meccseire. Valamit ki kell találni. Aztán történik valami, ami beindítja a fogaskerekeket.
Az egyik sportcsatorna amolyan fiktív boxmeccseket csinál. Meglévő adatok
alapján, animációkon meccseltet olyan boxolókat akik sohasem találkoztak a ringben. Az aktuális ilyen virtuális meccsen Rocky kiütötte a világbajnokot. Paff...
Rocky is látja ezt a műsort és végképp rájön mi a baj. Csak úgy léphet ki az apátiából, csak úgy moshatja ki a szennyet magából, ha nekiáll boxolni egy kicsit. Először nem akar semmi komolyat, csak néhány helyi meccset. De aztán megkeresik a világbajnok menedzserei és igent mond nekik. Rocky újra edzeni kezd majd ringbe száll, utoljára...

Szerintem 10/10

Ebben benne van az, hogy elfogult vagyok. Az összes Rocky filmet alapból így értékelném. Nagyon nagyon szeretem mindegyik részt. Benne van az is, hogy elejétől a végéig nagyon egyben van a történet a megvalósítás. Átjön minden amit mondani akartak.Nincs persze bonyolult mondanivaló. (Sylvester Stallone írta és rendezte) de nem is akar letolni a torkomon semmilyen mély filozófiát. Abszolút többször nézős.

  
"A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. (...) Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább, csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat!"

Szerinted?   



2017. február 23., csütörtök

Tron - Örökség

Mély levegő! Kifúj! Beszív! Kifúj!....Beszív!…Nem, nem szülni fogunk….Épp a Tron – Örökség című film elindítása előtt vagyunk egy kattintásnyira. No nem a várakozás miatti túltolt izgalom faktor miatt kell lemenni alfába az indulás előtt, hanem azért, hogy képesek legyünk elengedni a korlátainkat, hogy képesek legyünk eltépni azokat a láncokat amik a szokásos földhözragadt begyöpösödött  szokásainkat, véleményünket, esetleges elképzeléseinket a világ dolgairól hozzánk láncolják.

Erre az ezoterikus faszságra azért volt szükség mindjárt a firka elején, hogy rákészüljünk a filmre. Véletlenül sem szabad szűklátókörűnek lennünk. Teljesen elfogadható, hogy a  biodigitalzációs eljárás során egy lézersugár segítségével  belemegyünk a számítógépünkbe, úgy abban a formában, hogy se isa se por se hamu nem marad utánunk. Az is tökre rendben van, hogy a számítógép belsejét Rácsnak hívják (az angol Grid megnevezés nekem amúgy jobban tetszik). A Rács pedig egy komplett világ. Élő, lélegző, érző élőlényekkel programokkal. Akik bóklásznak az utcákon, eljárnak szórakozni, és a jó „nők” csapják a szelet a jó pasiknak. Van valakinek problémája? Nincs? Akkor induljunk!...
Szóval van egy árva csókánk, akit amúgy a világ egyik legkomolyabb szoftver cégének egyik alapítója hagyott a világra. Amolyan büdös kölyök egyébként, szart se csinál, dől a lé a részvényekből. A mélyre nézve azért viszonylag jól látszik, hogy azért van leroggyanva egy kicsit, mert az apja huszoniksz éve kisétált a szobájából és azóta sem jött vissza. Nettó tíz perc múlva ki is derül ám ,amiről az előző 20 évben fogalma sem volt. Megtudjuk hol a fater. Átcsipogott a Rácsról….WTF?

A kiscsóka némi kutakodás után megtalálja az apja régi laborját(az elmúlt 20 évben ez sem nagyon sikerült) és mivel mi sem egyszerűbb ennél, ő is biodigitalizálja magát. Már ott is vagyunk a Rácsban. Voilá!.....:-D

Nem nagy titok, az apja keresésére indul (ha már úgy esett, hogy átesett) és persze az is egyből kitalálható, hogyha már megtalálja meg is mentené. Azt hogy sikerül-e vagy sem, nem árulom el, izguljatok! :-D Addig azonban rengeteg viszontagságon és kalandon kell átmennie és őrületes fordulatokkal is szembesülnünk kell. Letaglózó például amikor kiderül, hogy a Rács főgenyó (merthogy van olyan is) szeretne átjutni a valóságba. Ergó hús-vérré szeretne válni, merthogy ő csak egy program a Rácsban. De az is iszonyatosan sokkoló, hogy van egy kapu amin keresztül lehet csak ki-be járni a Rács és a valódi világ között. Azonban ez a kapu csak kívülről  nyitható és most hogy a kiscsóka átesett, nyitva maradt. Na most így közvetve ő lesz az oka, ha a főgenyó át tud jutni…Micsoda dráma, bakker, micsoda dráma…



Amúgy a film, annak ellenére, hogy a sztori már alapszituáció szinten is baromság, tök hangulatos. A CGI programozók, látványtervezők, dizájnerek  kitettek magukért. Iszonyat a látvány. 3d-ben moziban lehetett nagyon gyilkos, de kisképernyőn is nyálcsorgatós. Tetszett na. Komoly mennyiségű munka van, minden apró látványelem kidolgozásában ez látszik. Ugyan nem éreztem azt, hogy egy számítógép belsejében vagyunk (érdekes apróság, de film kb felétől, már úgy beszélnek a Rácsról, hogy ez egy program, amit a kiscsóka apja írt (ő a teremtő), csak öntudatra kelt, és főgenyő miatt épp diktatúra van, de azért klassz hely), de a látvány maximumra húzott. A filmre adott 6 pontomból 4 azért jár.

Szerintem 10/6

Látványmániásoknak kötelező, a béna és klisés sztori ellenére is. Az 100%-os Véges a fantáziám, abba valahogy nem tudtam magam beleélni, hogy ilyen lehet a számítógép belseje. Ez nálam már nem fért bele és ha a  bé tervet veszem alapul mely szerint a Rács egy virtuális valóság, akkor pedig már inkább a Mátrix. Az az én elképzelésemhez közelebb áll. Mindesetre egyszer menjetek neki, de ha van egy jó tévé a közelben klassz hanggal akkor úgy adjatok neki esélyt.
 

2017. február 22., szerda

A hét mesterlövész

Szögezzük le, a magyar cím elég béna. Ugyanis a hét főarcnak konkrétan semmi köze sincs a "mesterlövészethez". Mind a heten egész jól lőnek, ez tény, de igazából inkább legendás szemétládák, hamiskártyások, rablók, párbajhősök meg ehhez hasonlók. Ugyanakkor a lelkük mélyén mindannyian jófiúk. Legalább is az eredeti történetben ez volt a helyzet.(Ha jól emlékszem. Még nagyon gyerek voltam, amikor utoljára láttam.) Itt azért egy kicsit más a felállás. Oké, remake meg minden, szóval illik azért újítani, de jelentem túltolták. Az a baj, hogy a film rendezője Antoine Fuqua egy amolyan "de szar a kisebbségeknek, adjunk nekik esélyt" élharcos. Ezzel alapból nincs bajom, teszem hozzá. Viszont ennek örömére az aktuális hét mesterlövész között van egy fekete békebíró (ez még úgy ahogy rendben van), egy cowboy-á átvedlett, (de a lelkében még mindig) késdobáló szamuráj, egy csak úgy arra járó indián, egy körözött mexikói rossz fiú is. Oké vannak "rendes" vadnyugati arcok is a hét között, de ez így akkor is bullshit. Nem akarok a rasszizmus gyanújába sem keveredni, de ez a nagy nemzetköziség alaposan megroggyantotta a hitelességet.

Nézzünk szembe a tényekkel! A film az 1870-es években játszódik. Attól, ugyan, hogy már vége volt a polgárháborúnak, még konstansan szarba sem nézték a feketéket. (Esély sem lett volna arra, hogy egy fekete csóka ossza az észt). Az indiánokat akkoriban még inkább először lelőtték és csak utána firtatták, hogy mit is akarhattak (vadember komplexus), az ázsiaiak meg szerintem annyira kevesen bóklásztak akkoriban a vadnyugaton, hogy ezért bedobni egyet a filmben, erős túlzás. De, egye fene engedjük el ezt a "nüansznyi" torzítást, ugyanis ezzel együtt is én csíptem a filmet. Hogy miért?
A hangulat miatt. Ugyanis az hamisítatlan vadnyugat. Vannak poros igazi
lepukkant városaink a szalon erkélyén járőröző prostikkal és minden más kötelező kelékkel, iszonyat tufa helyi bunkóink, valódi vadnyugati, szemét ládáink, teljesen eredeti temetkezési vállalkozónk, rengeteg cowboyunk, és még ezernyi minden más, ami miatt a Winnetou - n és Old Shatterhanden felnőtt magamfajták, kölyök korunkban iszonyat imádtuk a western filmeket.
Nos jelentem, a Hét mesterlövész hangulata engem teljesen beszippantott. Kb öt perc után pont leszartam az elcseszett karakterválasztást, a gyenge sztorit meg az időnként nagyon béna párbeszédeket. Imádtam a filmet elejétől a végéig a hangulata miatt

Szerintem 10/7

Egyszer mindenképp nézzétek meg. Klassz hangulatú igazi western film. Rengeteg puskaropogással, párbajjal, nagy leszámolással, végig laza, könnyed hangulatban. Nem kell majd sokat gondolkodni a sztorin sem, jut eszembe. Az mindössze annyi, hogy van egy város ami útban van egy vállalkozónak. Kéne neki ugyanis az föld amin a város van. Miután a felvásárlási ajánlata annyira nem jön be a város lakóinak, elkezdi terrorizálni őket (értsd: random legyilkolászni) AZ egyik özveggyé lett lakos nagy nehezen felbéreli a békebírót. Feladat: zavarja el a rossz fiúkat. Ő elindul a város felé, miközben összeszedi a csapatát (a + hat mesterlövészt) Ez ugyan a forgatókönyv bénasága miatt kissé esetlegesnek tűnik, de a lényeg, hogy mindenki megérkezik a városba. Felveszik a harcot a rossz fiúkkal. Ennyi..



Nekem egy szerethető, kölyökkoromat idéző egyszerű,hibával, bénaságokkal teli de nagyon hangulatos kalandfilm volt. Tetszett...

Szerinted?

   

2017. február 20., hétfő

Let us Prey

Leültünk Macskával és megnéztük a filmet. (Azóta, hogy elhatároztam, hogy írok róla, egyébként még egyszer) A The End után elkezdtem fixálni a plafont otthon,hátha onnan jön majd az ihlet, hogy mégis hogyan lehetne a legtömörebben összefoglalni azt, hogy mi a helyzet a Let us Prey-el. Aztán bevillant. Ez a film nagyon egyben van. A sztorihoz passzol a helyszín és a látvány. Mind a kettőhöz passzolnak a karakterek. A nagy királyi hármasból egyik sem lóg ki, (többnyire ugye a másik kettő rovására.) hanem sikerült egy olyan jól kiegyensúlyozott elegyet összehozni, ami szerintem egy nagyon élvezetes filmet eredményezett. Nekem tetszett, de van azért egy kis nehezítés a dologban El is mondom, hogy mi az.
Ahhoz, hogy teljesen kerek legyen az, amit látunk, kissé mögé kell nézni a dolgoknak egy egészen kicsit. Ahogy itt és itt meg is teszik. Van ugyanis a történetben egy adag miszticizmus. Ha ez nem jön át, ordas bullshitnek fogod tartani az egészet.
Adott egy teljesen átlagos kisváros elsőre teljesen átlagosnak tűnő rendőrőrse. Viszonylag gyorsan átjön ám, hogy itt semmi sem az aminek látszik. Még akkor sem ha ugyanazok a játszmák zajlanak le a rendőrök között, ha ugyanazt a visszaeső kisstílű idiótát hozzák be a sztori kezdetén. A járőrök ugyanis kiveszik, mivel véres az autója eleje. Aztán megvan az áldozat is. Ott bóklászott az utcán, azok a járőrök hozzák be, akik éppen terepen dugni voltak. 
Az áldozat nem nagyon beszél. Morcos, mogorva, de a megjelenésével a rendőrőrsön vége lesz a látszólagos rendnek.. Kiderül, hogy a jelenlévők közül mindenki bűnös, mindenkinek van rejtegetni valója. Amit egy idő múlva már egyikük sem tud tovább rejtegetni. Az áldozathoz kiérkező orvos vérszomjas perverz, az egyik tag a kóterban addig verte a terhes feleségét, amíg az elvetélt, mert gyűlölte a felesége tanítványait, a másik nemrég elütött valakit, akit cserben hagyott, de meghalt itt egy letartoztatott kihallgatás közben, akinek a halálát elsunnyogták, és itt van  a vér keresztény rendőrfőnök is, aki meghasad attól, hogy gyakorló homokos és ez nem fér bele a saját értékrendjébe. Elszabadul a pokol. Egyetlen egy valaki őrzi meg nagyjából a józan eszét. A fiatal rendőrnő. Ő azonban nem először találkozik már a furcsa férfival.

Szerintem 10/9

Jó film, nézzétek meg! A mögöttes kevéske misztikum is könnyen emészthető, nem kell lemenni alfába attól, hogy átjöjjön a lényeg. Nem történet mesélő film. Nem nagyon kell odafigyelni a miértekre. Inkább múlt és jelenbeli látszólag nem összefüggő események, történések láncolatából áll össze az egész. Egy helyszínes sztori, de az bőven elég. Minden a rendőrőrsön összpontosul és ez elég is. A karakterek színesek, a színészek mindegyiket remekül eljátszák. Nem unalmas egy percig sem. Horrornak nem mondanám, inkább egyfajta thriller beütésű misztikus drámának, némi Guy Ritchie izzel.
 

2017. február 18., szombat

Szárnyas Fejvadász

Ciki vagy sem, de én a Szárnyas Fejvadászt még sohasem láttam. Mármint az elsőt, még 1982-ből. Magamat valamiféle botcsinálta sci-fi filmekben jártas arcnak tartom, aki megnéz mindent, ami elérhető, de ez a film eddig még mindig kimaradt. Na, most nem sokkal a második rész (remake?) előtt, pótoltam az elmaradásomat. A körülményekről még annyit elmondanék, hogy kb négy nap alatt abszolváltam a feladatot. Munkahelyre menet és vissza a bkv különböző járművein zötyögve, telefonon, fülessel a fülemben. Egy előnye volt ennek a módszernek, nem aludtam el rajta...
Ugyanis a rendezői változatot pecáztam ki, ami a maga kicsit több, mint 2,5 órájával baromi vontatott, lassú és nyögvenyelős. Nem akarom így prompt elvenni senki kedvét, attól, hogy adott esetben betegye otthon, úgyhogy kezdeném azzal a hatalmas nagy for-al amivel viszont nekifutásból lever szinte minden vetélytársát. Ez pedig kérem szépen a hangulat.
1982-ben nemhogy a számítástechnikában nem voltunk még annyira erősek(mi, Földlakó emberiség), de a számítógép grafika sem volt még sehol sem és élek a gyanúval, hogy a CGI, mint kifejezés akkor még nem is létezett....
A film minden egyes képkockáján aprólékosan kidolgozott a nagyvárosi pusztulat. Olyan részletességgel van összerakva minden helyszín, a nagyváros össze utcája, épülete, bel- és kültere, hogy az államat keresgélem jó pár percig a zötykölődő villamoson. Azonban erre még rá is tudtak tenni egy lapáttal. A statiszták, az egyszerű utcai emberek kinézete is teljesen autentikus. Mindezt egy gramm számítógépes effekt nélkül. Abszolút el tudtam hinni, hogy a cyberpunk jövőben ilyen lesz a város. (Shadowrun rajongók most hevesen bólogathatnak.) Ráadásul végig esős, borongós a kép, sötét van, nevezzük mondjuk film noir-nak a hatást.

Ez nagyon-nagyon tetszett. Hozzáteszem, hogy nettó félóra csodálkozásra kb elég is volt. Sztori? Van. Nyilván aki a maga korában (80-as évek) látta a Szárnyas Fejvadászt és csak utána a köv. három évtizedben összerakott többé-kevésbe hasonló sztorijú filmek garmadáját az csuklóból rá fogja vágni erre, hogy na ez valami észveszejtően eredeti történet, furmányos csavarokkal és hajmeresztő fordulatokkal. Minden más utána következő darab a Szárnyas Fejvadásztól lopott.
Én vagyok a negatív ellenpólus. (lévén 30 évvel le vagyok maradva a film első bemutatójához képest) Jelentem ugyanis, hogy a Szárnyas Fejvadász sztorija teljesen fapados. Ott vagyunk a szar jövőben. Az ember megalkotta a klónokat, akiket rabszolgaként dolgoztat más szar helyeken kevésbé megbecsült pozíciókban. Ráadásul korlátozott élettartammal. Van négy évük arra, hogy kiélvezzék az előzőekből adódó remek lehetőségeiket. Mivel meglehetősen fejlett öntudatot is gyártott beléjük a gyártó, ez természetesen nem tetszik a klónoknak és időnként lázadoznak. Most is. Hatan visszaszöknek a Földre, hogy megoldást találjanak arra, hogy teljesen emberré váljanak.
A főhősünk Szárnyas Fejvadászként meg azért van, hogy a szökött klónokat levadássza. A legutolsó megbízása az, hogy ezt a hatot. Neki is lát. Ennyi a sztori.
Ez még az egyébként jogos filozófiai eszmefuttatásokkal egyetemben (Philip K.Dick írta a film forgatókönyvének alapjául szolgáló regényt) sem elég két és fél órára. Ettől lesz az egész baromi vontatott. Ettől van meg a "veszélye" annak, hogyha otthon párnák között nézed meg, simán elalszol rajta. Szerintem.
Aztán persze el kell mondanom azt is, hogy ez egy kultikus film. Az ilyenekről nem illik rosszat mondanom. Az a baj, hogy én meg egy átlagos fogyasztó vagyok és mint ilyen ezt a filmet ugyan egyszer megnézősnek mindenképpen gondolom, de megfelelő előkészületekkel. Itt most olyasmikre gondolok, amik segítenek az éberség fenntartásában. Más tészta ha filmesztéta vagy, filmkritikus esetlegesen elvadult rajongó. Ebben az esetben gondolom a fentebb leírtakkal egyáltalán nem értesz egyet. Nem baj, az enyém is csak egy vélemény.


 Szerintem 10/6

A jó filmek közé soroltam a látvány, a hangulat és a cyberpunk érzés miatt. Azonban vagy készíts magad mellé egy rakétát miközben nézed (ez esetben még azt is elhiszed majd, hogy Te magad vagy a Szárnyas Fejvadász :-) ) vagy szellemülj át filozófikus, mondanivaló mániás, filmesztétává, mert laikus LCD bambulóként meggyőződésem, hogy ezt a filmet unalmasnak fogod találni. Legalábbis ha hasonlóan gondolkodsz, mint én. 
Írtam már hangulatában hasonló filmről. (Zéró Teória) Ott mondjuk még sztori sem nagyon volt. Szóval inkább azt nem ajánlgatnám, mint hasonló.Viszont két iszonyat nagy kedvencemet megemlíteném itt. Az egyik scifi - Dark City. A másik viszont inkább a misztikus vonalat erősíti. - The Crow. Mind a kettő a nagyvárosi pusztulat valamelyik fekélyén fakadt remek sztorijú darab. Mind a kettő sokszorosan megveri a Szárnyas Fejvadászt. Ha ugyanezt a hangulatot keresed, de ezerszer jobb sztorival, nézd meg őket. Sokkal jobbak.
Mostanában jön majd ki egy új Szárnyas Fejvadász film. Nagyon kíváncsi vagyok mit tudtak hozzátenni vagy elvenni a nagy elődhöz/től...
 
 

2017. február 16., csütörtök

Solace - Gyilkos ösztön

Tata tata daaaa....megjöttem. Kihagytam egy keveset. Na nem ezért, mert az utolsó poszt óta egy darab filmet nem néztem volna végig. Áááááá. Röviden, tömörön összefoglalva, pihentettem a blogot, érleltem az eszenciáját a dolgoknak.... Oké ez így elég is lesz magyarázatnak..
Szóval miközben nyomtuk ezt a filmet Macskával akarva-akaratlanul is a Hetedik jutott az eszembe. Nem egyszer, nem kétszer, szinte majdnem végig. Na nem azért mert ez egy Hetedik koppintás lenne (hozzáteszem, ha az tetszett, ez is fog) Hanem, jelentem a már fent említett eszenciája a két filmnek csattra ugyanaz.
Itt is vannak az idővel versenyt futó nyomozók. Itt is megismerjük őket, a családjukat. Itt is van egy rakás hulla, misztikus képek, villanások itt is van lightos ijesztgetni akarás. És persze itt is megvan természetesen a legfontosabb összetevő, a sorozatgyilkos. Aki itt is küszködik magával és a rendőrökkel. Itt is nyomokat hagy direkt maga után, hogy elkapják. Itt is kattant egy kicsit és hát, itt is bele kapjuk az arcunkba azt, hogy ő jó akart(legalább is saját maga szerint).
Csakhogy ez a sorozatgyilkos egy apró, kicsi dologban máshogy működik. Nem lövöm le a poént, mert amikor ez kiderült ki is pöcköltem ezt a Hetedik baromságot. Onnantól kezdve ejtettem a hasonlítgatást. Tetszett a főgenyó, meg a saját kis miértje, meg a motivációja. Innentől kezdve szarban is voltam egy kicsit morálisan, de tényleg nem lövöm le. Jó. Nagyon jó....
Majdnem kifelejtettem a szokásos külső tanácsadót, aki egy paranormális képességekkel megáldott orvos. Olvastam olyat a filmről, hogy érzettre olyan a szerepe (egyébként Anthony Hopkins játsza), mintha utólag rendezték volna bele a filmbe, amikor már kész volt. Szerintem nem, belepasszolt.
Szóval, a helyzet az, hogy egyszer meg lehet nézni, de nem az a nekiülős, rákészülős film. Tudjátok, amiről két hét múlva egy tök random szituációban is tudnék beszélgetni. Nem. Ezt a filmet inkább úgy kell megnézni, hogy "húúú, úgy megnéznék, valami kicsit misztikus, nyomozós, sorozatgyilkosos filmet. (van egy rakás) ezt a Gyilkos Ösztönt láttuk már? Nem emlékszem rá. Oké tegyük be, jó lesz." Na szóval a lényeg, ne legyenek nagy elvárásaid. A film bár megüt egy pár morális szálat, de igazából könnyed és szórakoztató, de legalább is nem egy nehéz rágós valami és nem is akar az lenni. Van benne pár fordulat, de nem dobsz hátast ezektől sem. Viszont egyszer tényleg elment. Nekem tetszett.

Szerintem 10/7

Jó a fanyar humor, jók a víziók, a képek. Jó a sorozatgyilkos. Viszont klisés, megfejthető és tele van elkent, elnagyolt dolgokkal. Ezzel együtt is ha szereted a sorozatgyilkosos, nyomozós, kicsit misztikus filmeket, ezt nyugodtan tedd be.  Macskával 10 óra meló után esti filmnek, alvás előtt nyomtuk le és teljesen rendben is volt így a dolog:-D