A kis blogom történetében azt hiszem először írok sorozatról. Semmivel sem fogok eltérni a szokásos "színvonaltól", aki eddig is elolvasta a firkáimat, kb ugyanarra számíthat. A sorozatok tekintetében is van olyan oldal amelyiken sokkal minőségibb írások jelennek meg a témában. Szóval, ha komolyabb írásokat, teljes értékű elemzéseket kerestek egy-egy darabról, akkor ajánlom pl a Sorozatjunkie-t. Azt én is olvasom.
Stranger Things - bekapott egy harapással, megrágott, lenyelt úgy ahogy vagyok. Sokszor nyilatkoztam már arról, hogy nem szeretek egyben lenyomni egy sorozatot. Szépen, ahogy azt kitalálták, naponta egy-egy részt megnézve kell végigvinni. Jelentem, a fenti címen futó 8 részt kevesebb, mint fél nap alatt lenyomtuk Macskával. Remek anyag elejétől a végéig. Még mindig keresgélem az államat..
Valahol, valamikor a 80-as években van négy kis srác, akik Dungeons and Dragons-t játszanak. (Bazi nagy extra "aztakurva") A partinak vége, hárman
bicajjal elindulnak haza. Este van persze. A legutoljára maradt kis csóka sincs már messze a házuktól, amikor valami elé ugrik. Nem esik nagyon pánikba. Szerepjátékon nevelkedett, menekülni kezd. A valamii végül elkapja....
Másnap reggel a szokásos napra ébred a kisváros (Hawkins). Megismerhetjük a végtelenül nyugodt, kvázi unalmas mindennapokat, a városka lakóit, a lakók szokásait, betekintést nyerhetünk a négy kiscsóka családjának az életébe. Minden a helyén, minden rendben. Kivéve két apró tényt. A negyedik kis csóka anyja bejelenti a rendőrségen, hogy eltűnt a fia és feltűnik egy furcsa, borzasztóan rettegő, lenyírt hajú kislány, aki Tizenegy névre hallgat. Innen indulunk...
Na és hová jutunk nyolc rész alatt? A végét nem árulom el persze, de nagyon durva lesz a menet. Az elejétől a végéig nagyon élveztem. A The End után azonnal akartam a következő részt, megszegve a fenti szabályomat.
Nem vagyok nagy sorozat fanatikus.(Hozzá téve, hogy amit szeretek, azt nagyon) A Stranger Things nyolc rész alatt a kedvencem lett. Tökéletesen összerakott kerek sztori. Kellően adagolva, a szerepjátékos elemeket.(ettől még mindig ráz a hideg) a természetfelettit, a drámát. Egyértelműen átjött, hogy nem az utolsó előtti rész végén találták ki, hogy mi legyen a sztori vége.
A remek sztori mellé azonban bejön a képbe a telibe talált hibátlan 80-as évek fíling. Elejétől a végéig benne vagyunk nyakig. A zenék, a karakterek, a berendezések, minden... El voltam szállva a hangulat miatt, bakker, én is a 80-as években voltam 10 éves gyerek. Ahogy fentebb is írtam, a srácok DnD-ztek, szinte mindent úgy oldottak meg mintha szerepjáték lenne. A leghalálosabb fegyverük egy csúzli, és elhitték, hogy tényleg hatni fog...Úgy ahogy van nosztalgia az egész (igaz mi nyíllal lövöldöztünk és kardoztunk) A sorozat mocskos, kurva jó..... (már elnézést.)
Szerintem 10/10
Tisztességes elemzést a Sorozatjunkie rakott össze, itt. Ezzel együtt, én is nagyon ajánlom. Ha a nyolcvanas években voltál gyerek, szeretted a szerepjátékokat (oké nálunk akkor még nem volt sehol a DnD), bmx-el toltad és kint bandáztál reggeltől-estig, már a hangulata miatt csípni fogod. De emellett remek a sztori, kurva jók a karakterek (egytől-egyig) és alapból szerethető az egész. Izgulsz amikor kell, együtt érzel amikor kell....ahhh....maximális. (Még mindig a hatása alatt vagyok..) És már készül a második évad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése