Az utóbbi két napnyi szomorú hangulatomhoz messzemenőkig illő film. Sötét, dark, nyomasztő, kicsit depressziós, ugyanakkor látványos és mély mondanivalóval rendelkező film. Alex Proyas a rendezője. Alex rendezte az első Holló-t a Dark City-t az Én a Robot-ot. Egytől egyik ott vannak a kedvenc filmjeim között. És igen, a Képlettel kapcsolatban is elfogult vagyok...
A film 1959-ben kezdődik. Iskolás gyerekek egy 50 év múlva felbontandó időkapszulába készítenek rajzokat. A feladat: képzeljék el milyen lesz a jövő. Mindenki rajzol a feladat szerint azonban van egy lány aki kicsit pszichotikus módon csak számokat ír a papírra egymás után több oldalon keresztül. Ugrás.
Ötven évvel később járunk. Apuka egy egyetemen tanító asztrofizikus, akinek a fia abba az iskolába jár ahol 50 évvel korábban elsüllyesztették az időkapszulát. Eljön az ünnepség, ahol kinyitják a kapszulát, és a fia kapja meg a számokkal teleírt papírt. Innentől kezdődően furcsa emberek látogatják őket. A fiának rémálmai lesznek. Apa pedig először amolyan szakmai kíváncsiságból rájön, hogy nem csak véletlenszerű számok egymás után. Időpontokat, helyeket és a halálos áldozatok számát jelöli. Amolyan jóslatok, és egytől egyig mind pont akkor, ott és úgy történt ahogy le van írva.
Miután az egyiket megéli, a másikat pedig nem tudja megakadályozni, nyomozásba kezd. A nyomozás eredményeképpen rájön, hogy a számok végén mit jelent az EE kifejezés.
Sötét hangulatú, pillanatok alatt magába szippantó film. Kellő empátiával visz magával. Az összes helyszín a képek mind-mind telitalálat és a színészek is nagyon ott vannak. A történettel együtt ez a film
Szerintem 10/10
Ahogy mondtam Alex Proyas miatt teljesen elfogult vagyok. Így még az esetlegesen klisés nyálasnak tűnő jelenetek miatt sem tudom lehúzni a filmet. nagyon sokszor láttam már. Mindenképpen többször nézős, a hangulata miatt és a sztori meg a látvány miatt is.A csak félig meddig happy end pedig kifejezetten plussz pont...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése