Egész gyorsan megtaláltam a neten, pedig egy ritka rétegfilmnek gondoltam. Egyáltalán nem az, sőt sokat játszott színdarab is létezik ilyen címmel. Szóval, tegnap este megnéztük Macsekkal. Őszintének kell lennem magamhoz, majdnem megnéztük.... Szánom-bánom de az utolsó húsz perc kiesett, mind a ketten belealudtunk. Persze gyorsan megfogadtuk, hogy újra megnézzük majd a végét, de ma reggel már teljesen más a program. Ebből azért le kellett szűrnöm azt, hogy A módszer egyikünkben sem hagyott közel sem akkora nyomot, mint a Vizsga. Bennem legalább is biztosan nem....
A film azzal indul, hogy hét teljesen jól szituált ember épp egy állásinterjúra tart, miközben odakint s városban épp dúl a globalizáció ellenes tüntetés. Hetük közül csak egy valakit vesznek majd fel természetesen.
Mind a heten magasan kvalifikáltak, több magas beosztást is betöltöttek korábban, szóval igazi nagyvadak. Beültetik őket a vállalat egyik oktatótermébe. Csoportos kiválasztás lesz.
Nem sokkal később megkapják az első feladatot. Döntsék el ki legyen a csoport vezetője. Ezt még könnyen megszavazzék, de amikor ugyanarról a jelöltről elolvastatnak velük egy kellemetlen cikket és utána arról kell dönteniük, hogy a vállalat képviselőiként felvennék e ezt a jelöltet, nagyjából tök simán kiszavazzák....az első jelöltet ezzel ki is ejtették. A Grönholm módszer beindult....
Mondanám, hogy sebességbe kapcsolt, de ez nem lenne igaz. Érzésre azt mondanám, hogy alapjáraton eltöttyögött végig az egész filmben. A hangulat sehol sincs az angol változathoz képest. Olyan érzésem volt, mintha egy hr-eseknek szóló oktatófilmet néztem, volna. Nem volt ebben semmi feszültség és én izgalmat sem éreztem igazán. A szereplők, a karakterek itt is rendben voltak, a közöttük lefolyó beszélgetéseket itt is jól megírták, de az egész nálam mégsem működött. Persze Macsekkal találgattunk, meg tippelgettünk, de annyira lapos volt a hangulata a filmnek, hogy az ebben rejlő játék mind a kettönknél gyorsan kifulladt...
Persze itt is adott a kérdés, hogy meddig képes valaki elmenni, hogy megkapja a vágyott állást, mennyire alázza le magát vagy másokat. Kapunk is választ ezekre a kérdésekre, de valahogy ezek a álaszok nem ütnek igazán. Teljesen hétköznapiak....
Szerintem 10/4
A módszer is ugyanolyan kamaradarab, mnt A vizsga volt. Kevés szereplős kevés helyszínen játszódó, viszont nekem szinte teljesen hatástalan. Műanyag, óvatoskodó, lapos. Bennem nem volt feszültség, nem éreztem izgalmat. A film a végére annyira leül, hogy bedobtak egy olyan jelenetet, aminek fel kellett volna pörgetnie az eseményeket. Mivel az előzmények tükrében ez teljesen váratlan és kiszámíthatatlan volt és semmi sem indokolta, nálam még ez is fordítva sült el. Tök hiteltelenné tette az egész sztorit.
Egyszer ajánlom megtekintésre, mert a kamarafilmek mindig különleges, egyedi darabok. Azonban a Viszga sokkal jobb, sokkal izgalmasabb ennél. Ha a kettő közül kellene váasztani, akkor biztosan nem ezt választanám..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése