Nekem való film. Lehet, mert bennem van egy jó nagy adag empátia? Végig meg volt tartva benne a feszültség, sőt még olyan pont is volt, ahol kerestem párom kezét. Csak egy problémám volt: hogy voltak olyan jelenetek, ahol előre tudtam, mi fog történni. Lehet, bennem túl nagy adag az empátia? Pl. az első pofon előtt 10 másodperccel jeleztem, hogy pofon lesz. Csattant. Az állítólagos férjjel is volt problémám. Azt nem sejtettem, hogy nem ő a férj, de azt az első jelenettől kezdve éreztem, hogy valami nem stimmel vele.
Pont miatta jutott eszembe egy nagyon régen látott film, a címére nem emlékszem. De valami olyasmi volt benne, hogy a férj megöli a feleséget, elássa, de a nő nem hal meg, megmentik. Tovább él a férjjel, mert nem emlékszik semmire. Aztán szép lassan kezdenek visszatérni az emlékei. Fogalmam sincs, hogy mi volt ez a film, vagy kik játszottak benne, de közben többször beugrott. A férjemet teljesen lehangolta, hogy létezik ekkora gonoszság, hogy valaki így szinte fogva tartson magának egy nőt. Ő nem olvas bulvárt, nem is sejtette, hogy ilyen akár meg is történhetett volna.
Még egy kis morális okoskodás is eszembe jutott! Mennyi minden kerekedhet egy megcsalásból, hazugságból! Mint egy banánhéj: az asszony egész élete ezen csúszott el!
Jó színészek jó játéka. Kár, hogy a végét is kitaláltam.
Egyszer érdemes megnézni.
Amennyiben kíváncsi vagy egy másik véleményre is a filmről, katt ide: Amnézia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése