Tegnap néztem meg ezt a viszonylag régi (Falling in Love, 1984)
filmet. Szerintem láttam már, de akkor nem tudom, milyen hatást tett
rám. Most nagyon megfogott a témája, megoldása és a két főszereplő
színészi játéka miatt is. A témája nem túl bonyolult: két házasságban
élő ember összetalálkozik, egymásba szeretnek, majd külön válnak, mivel
fontosnak tartják házasságukat. A végét nem árulom el, de érdemes
megnézni, nem a csattanó miatt, hanem az odavezető út miatt. Ez amolyan
tipikus elhallgatós film. Nincs minden kimondva, megmutatva, nyugodtan
járhat közben az ember agya azon, hogy ő vajon mit tenne abban a
helyzetben, hogyan élné meg, amit a szereplők megélnek. Lassú film, erre
készülni kell, nem csöpögős-romantikus. Csak olyan nézze meg, aki
hozzám hasonlóan sokszor azért vesz elő egy-egy mívesebb filmet, mert
arra készül, hogy a film segítségével feldolgozhatja élete egy-egy
eseményét.
A két színész: Robert De Niro és Meryl Streep nekem
szinte sosem okoznak csalódást. Ebben a filmben sem. Simán elhitették,
amit játszottak. Főleg Meryl Streepért vagyok oda, mert annyira érzékeny
az arca, annyira tud bánni a nézésével, a félmosolyával. Itt egy
törékeny, de megpróbált asszonyt játszik kitűnően.
Ami számomra
még különösképpen emeli a film értékét, hogy állást mer foglalni fő
erkölcsi értékek mellett úgy, hogy megmutatja ennek nehézségét is. Mert
kísértések mindannyiunkat érnek, és nem mindegy, hogy állunk ellen
nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése