2020. január 26., vasárnap

Close

A filmet úgy aposztrofálnám, hogy ez a film egy anya-lánya akció. A páros egyik fele egy anya, aki mégha kicsit máshogy is, de elvesztette a lányát, míg a lány nyolc éves korában öngyilkos lett az anyja.Mind a ketten defektesek ez nyilvánvaló. A sztori elején egyik sem szívlelte túlságosan a másikat, de az események úgy alakulnak, hogy közel kerülnek egymáshoz.
A lány ugyanis egy milliárdos bányavállalkozó örököse. Az apja épp most halt meg. Küszöbön áll egy nagy üzlet, amit a mostoha anyjának kell befejeznie, a média keresztüzésben. A baj csak az, hogy az apa minden részvényt a lányára hagyott. Természetesen a lány és a mostohaanya emiatt sem szívlelik egymást túlságosan.
A nő egy testőr. A sztori elején egészen profi módon húz ki a csávából egy stábot Afrika közepén. Őt bízzák meg azzal, hogy védje a lányt.
Az üzlet miatt a lány Marokkóba utazik. Egy védett házban  - kasbában - lakik, amit a mostohaanya által bérelt testőrök is védenek. Nem túl hatékonyan. Az este folyamán megtámadják a házat és megpróbálják elrabolni a lányt. A testőrnő kimenti és meglépnek. Marokkó mélyén nincs túl sok esélyük. Főleg úgy, hogy minden jel arra mutat, hogy a támadók megbízója is a mostohaanya...

2020. január 21., kedd

6 underground




Michael Bay jó pár filmjét láttam már. Mindegyikükre igaz volt, hogy az egész film egy pörgős, látványos, akcióorgia. Minden robban, felborul, szét és összetörik. Hullnak az emberek, gallyra vágnak mindent. Michael Bay filmjeit ezért szeretjük vagy éppen nem… Ez alól a 6 underground sem kivétel. Ha nekiülsz, azt nagy képernyőn tedd, ott jön ki igazán a hatás…. Készíts be valami rágcsát, dőlj hátra és kapaszkodj. Ez a film eséllyel leviszi a fejed:-D
A sztori persze bugyuta és egyszerű, mint a faék és kicsit messze van a realitástól. Adott egy milliárdos. Megcsömörlik attól, hogy milyen szar a világ, mennyire tele van gonoszsággal. Hiába van rengeteg pénze, még sem tud ellene tenni semmit. Ezért eljátssza a saját halálát. Ezt követően egy csapatot rak össze hasonlóan „meghalt” specialistákból. Van mesterlövész, kém, orvos, bérgyilkos és egy akrobatikus ügyességű tolvaj is a csapatban. Közös jellemzőjük, hogy mindannyian meghaltak a világ számára. Mindenkinek van egy száma, ami alapján azonosítják a többiek, a nevüket nem árulják el egymásnak. Közös céljuk a világ egyik leggonoszabb emberének Türkmenisztán diktátorának kiiktatása. És ennyi. A Netflix fő célközönsége ugye az USA, oda elég ennyi sztori egy akciófilmnek.
Nem a történet miatt élveztem a filmet.

2020. január 18., szombat

A módszer

Amikor a Vizsga kapcsán kutakodtam a neten - kíváncsi voltam, hogy a komoly, tisztességes filmes oldalak mit írnak a filmről - belebotlottam abba a negatív kritikába is, hogy a Vizsga egy korábbi spanyol filmet -A módszer (egyes helyeken a Grönholm módszer) című darabot koppintja. Azt is olvastam, hogy a spanyol verzió mennyivel jobb....  Hát, egyáltalan nem jobb..
Egész gyorsan megtaláltam a neten, pedig egy ritka rétegfilmnek gondoltam. Egyáltalán nem az, sőt sokat játszott színdarab is létezik ilyen címmel. Szóval, tegnap este megnéztük Macsekkal. Őszintének kell lennem magamhoz, majdnem megnéztük.... Szánom-bánom de az utolsó húsz perc kiesett, mind a ketten belealudtunk. Persze gyorsan megfogadtuk, hogy újra megnézzük majd a végét, de ma reggel már teljesen más a program. Ebből azért le kellett szűrnöm azt, hogy A módszer egyikünkben sem hagyott közel sem akkora nyomot, mint a Vizsga. Bennem legalább is biztosan nem....
A film azzal indul, hogy hét teljesen jól szituált ember épp egy állásinterjúra tart, miközben odakint s városban épp dúl a globalizáció ellenes tüntetés. Hetük közül csak egy valakit vesznek majd fel természetesen.

2020. január 17., péntek

A vizsga


Még pár évvel ezelőtt alkottam egy fogalmat. Persze semmi komolyra nem kell gondolni, de valahogy el kellett neveznem azokat a filmeket, amelyekben minimális vagy egyáltalán nincs tevőleges akció. Azaz senki nem öl meg senkit, nincs bunyó, lövöldözés, stb. Kevés szereplő van jelen és azok is többnyire csak nagyon kevés vagy adott esetben összesen egy helyszínen vannak jelen.  Akkor beszélgetős filmeknek neveztem őket, lévén a szereplők beszélgetnek a filmben, a közöttük lévő interakciók alapján bonyolódik a történet és lesz belőle jó vagy rossz vége a történetnek, ez most teljesen mindegy. Ma megtudtam, hogy az ilyen filmeknek van ám becsületes művésznevük is – kamarafilm.

2020. január 16., csütörtök

A magas fűben - trailer

Bárhogy erőlködtem, úgy döntött a blogger, hogy az előző posztba nem tehetem bele a videót, úgyhogy, most külön...


A magas fűben


A film nekem tetszett bár a netes - normális - kritikák, eléggé lehúzzák.  Még azzal együtt is, hogy voltak fenntartásaim, mivel a film alapja egy Stephen King (és fia Joe Hill) által írt novella. Az évek során belefutottam már jó pár King könyv filmadaptációjába. Volt köztük igen gyenge és egészen jó is. Szóval felemás a mérleg. A korai regényeit szerintem mindet olvastam, azokat nagyon szerettem és már akkor konstatáltam, hogy King nem normális. Gyermekkorában szerintem az utcára nem mert kimenni, mert annyira durván fantáziált horrort mindenhová is…
Most éppen a magas fűbe…
A film egyébként látszólag nagyon egyszerű, nincs komoly és összetett, több szálon futó történet és a helyszínt sem kellett nagyon építeni. Mindösszesen egy hatalmas kiterjedésű fűtenger és két épület adja a sztori alapját.  
Az pedig onnan indul, hogy egy testvérpár épp hajt keresztül a fűtengeren, amikor az egyébként terhes lánytesóra rájön a hányhatnék. Megállnak, a lány megkönnyebbül és kicsit beszélgetnek a jövőről, múltról, amikor a fűből egy kis srác segélykiáltását hallják meg. Felébred bennük a segíteni akarás és bemennek a fűbe, hogy megkeressék a srácot. Soha többet nem találnak ki…

2020. január 15., szerda

War Machine


Azért ha valakit Brad Pittnek hívnak, még nem jelenti azt, hogy nem csinál szart. A War Machine című filmmel mindjárt kettőt is. Amellett, hogy ő a főszereplője a filmnek, a produkciós cége rakta össze. Egyik apró fícsőr sem dob semmit a filmen, az ugyanis igen gyenge lett.
A sztori szerint  - egyébként igaz történet alapján- egy új tábornok neveznek ki az Afganisztánban ügyködő koalíciós hadsereg élére. Glen Macmahon tábornoknak elvileg az lett volna a feladata, hogy a Obama elnök elképzelése szerint szépen befejezi a háborút és elindítja a kivonulást.

2020. január 14., kedd

A Viszkis

Voltak elképzeléseim a filmről. Abból indultam ki magamban, mint mindenki, aki tudja, hogy ki ő. Ennek egy magyar viszonylatban jófajta akció filmnek kellett volna lennie, kellő pörgéssel, dinamizmussal, klassz forgatókönyvvel. Hiszen az alapanyag pont ilyen.
Nem fogok itt hosszasan értekezni arról, hogy ki volt a Viszkis rabló  - Google mindenki barátja - de azért a 27 rablással a háta mögött volt némi akció az életében. Ehez képest az életéből készült film, valami más lett, tagadhatatlanul jól sikerült 1 azaz 1 darab akciójelenettel.(visszaköszönt gondolatban az Aranyélet, ami bármelyik akciójelenetével még ezt az egyet is veri) Ahogy lement a film a netflixen az első gondolatom az volt, hogy ennyi? Hiányérzetem volt, keveseltem az érzést...

2020. január 11., szombat

Operation Finale

Történelmi tény, hogy Adolf Eichmann-t 1960-ban elrabolta Argentinából egy Moszad ügynökökből álló egység. Izráelbe csempészték, ahol elítélték és ki is végezték. Hogy ki volt Adolf Eichmann? Annak, aki esetleg nem lenne képben - katt
Szóval akár tetszik akár nem, az Operation Finale legnagyobb spoilere a történelem. Aki leül és megnézi ezt a filmet, már tudni fogja, hogy mi lesz a vége. Ez lehet sokaknak hátráltató tényező, de engem speciel érdekelt, hogy hogyan alakultak az események, amelyek az ismert véghez vezettek. Leültem, megnéztem a filmet és a magam részéről nem bántam meg.

2020. január 10., péntek

Marvel filmek, szuperhősök, Disney, miegymás vs Martin Scorsese


Nem túl szorosan követem a Marvel és a Disney aktuális ténykedését, ezért ért meglepetésként egy cikksorozat, ami arról szólt, hogy micsoda „botrány” lett abból, mert Scorsese el merte mondani a véleményét a Bosszúállók filmekkel kapcsolatban.  Azt, hogy erről írok az egyik cikk alatti komment generálta.  A komment szerzője szerint mekkora szemétláda már Scorsese, mert pont Az Ír bemutatója körül azzal csinált hírverést magának és a filmnek, hogy leszólta a Bosszúállók filmeket.
Gondoltam tisztáznék néhány dolgot.
Nagyjából annyit mondott, hogy ezeket a filmeket nem tartja filmeknek. Hosszabb volt a mondandója, de a tömör lényeg ennyi. Nem csak úgy kiböffent belőle ez a monológ. Egy beszélgetős műsorban kérdezték meg tőle és ő korrekten elmondta a magánvéleményét.  Akkora vihart kavart, hogy nem sokkal később egész oldalas cikkben kellett kifejtenie azt, hogy miért mondta azt amit mondott. Egy cikk még azt is tudni vélte, hogy akár még az Oscar jelölése is kútba eshet, mivel a szavazók között egyre több a fiatal, ennek köszönhető, hogy az egyik szuperhős filmet –A Fekete Párducot – jelölték is.

2020. január 9., csütörtök

The King - V. Henrik


The King címen a Netflixen futó (magyarul V.Henrik) történelmi filmet fejeztem be épp ma. Kifejezetten szeretem az angol történelem XI-XV. század közé eső részét. Nagyon sokat olvastam róla, minden ebben a korban játszódó filmet, erről a korról szóló dokumentumfilmet megnézek. Szóval elfogult vagyok a témában és nagyon kritikusan nézem azt, hogy mennyire hiteles egy-egy film, mennyire adja vissza a kor ismert történelmi tényeit. 
A The King ebben nem jeleskedik, mondjuk, egy erős hármas, lazán érintve a megtörtént eseményeket és lazán érintve azt is, ahogy azok a jelenlegi ismeretek szerint megtörténtek. A neten utána olvasva a filmnek, nem a történelmi tények voltak a film elsődleges alapanyagai, hanem Shakespeare ide vonatkozó két drámája. Minden tiszteletem Shakespeare munkássága iránt, de én nem a színdarab átiratát kerestem ebben a filmben.

2020. január 8., szerda

Sicario


Végigvittem a Sicario című filmet is. A rendezőjéről – Dennis Villeneuve - már régebb óta volt benyomásom, mert pár évvel ezelőtt már volt szerencsém megtekinteni az Érkezés című agyonhypeolt sci-fijét. Nos az Érkezés című filmjét sem sikerült megemésztenem. 
Nyilván bennem van/volt a hiba, nem vagyok eléggé elcseszett művészlélek, de azt a filmet „bele is raktam” - nagyon durván túlértékelve -  az egyszer elmegy dobozba. Tartottam tőle, hogy a Sicarionak is ez lesz a vége, tök hülyén fogom majd érezni magam a The End után. 
Túl sötét lennék ehhez a fazonhoz? Ennyire nem lennénk egy hullámhosszon? Na, a lényeg, voltak fenntartásaim….

2020. január 6., hétfő

The Outsider


Minden előzetes jel arra utalt, hogy ez a film egy remek, a japán alvilágot bemutató kvázi jakuza film lesz. Alapjában véve izgalmas világ, amiben nagyon sok szimbólum, rejtély, több száz éves hagyományok találkoznak a néha-néha kegyetlen szervezett alvilággal. Rohadt sok potenciál van ebben a világban, baromi jó filme(ke)t lehetne csinálni egy-egy történetből. Az Outsider-nek ez nem sikerült, nagyon nem.
A történet kb annyi, hogy egy japán börtönben sínylődik Nick az amerikai. Semmibe sem nézik, nem foglalkoznak vele, igazából tök jól le van a börtönben, mint szürke egér. Nem tudunk meg róla semmit, hogy ki ő, miért van ott, mit követett el, semmit. Na, emberünk egyik reggel megment egy jakuza tagot, akit a többiek felakasztanak a börtön egyik helyiségében. (Nem tudjuk meg, hogy miért teszik ezt…) A lényeg röviden annyi, hogy ezek ketten összehaverkodnak. Nick segít kijutni a jakuzának a börtönből, cserébe a jakuza ( miután Nick is szabadul) munkát ajánl neki a családnál. Persze egyre jobban belebonyolódik a család ügyeibe és egyre mélyebbre süllyed..
Nos, a történet leírás utolsó két mondatát az írói szabadság miatt biggyesztettem oda. Ugyanis történet gyakorlatilag nem létezik, illetve foltokban felismerhető. Valahogy olyan, mintha a jakuza családba bejutó amerikai 1 hetét mesélné el a film, úgy, hogy a történetnek annyi az íve, hogy hétfőn kezdődik és vasárnap van vége. Megtudjuk, hogy Nick mit tett a az egyes napokon, de ezek között gyakorlatilag semmilyen összefüggés sincs.

2020. január 4., szombat

Nyitva

Igyekszek / Macsekkel igyekszünk kerülni a limonádé kategóriájú filmeket. A langyos, enyhén romantikus, néha vicceskedő, teljesen hétköznapi szituációkat a végletekig elbarmoló édi-bédi filmeket tartom limonádénak. Egy ideje már szemeztem a Nyitva című magyar filmmel, de a Netflixen neki adott körítés és a trailerek alapján kaptafa limonádénak tartottam, nagyon sokáig, hibásan.

Jack Ryan - Árnyékügynök

Nagyon régóta James Bond és a Mission Impossible uralja a kémkedős/ügynökös - gonosz KGB-s - CIA-s filmek palettáját. Igen nagy szeletet harapott ki a tortából a csilliárd részes Bourne sorozat is. A maradék koncon néhány esélytelen versenyző marakodik, amelyek közül a nagy többség gyenge, unalmas feleslegesen elkészített film, azonban van néhány igen ígéretes trónkövetelő és akárki akármit mond, a Jack Ryan sorozat az.
Először könyvben "találkoztam" Jack Ryan-el. Akkor jöttem rá, hogy annak ellenére, hogy sosem kötöttek le igazán a fent említett jellemzővel bíró szuperügynökös könyvek/filmek (talán, ha 2-3 James Bond filmet láttam eddig összesen) Tom Clancy írásai  azonban teljes erővel beszippantottak.
Egyrészt Jack nem szuperember, akinek mindig minden helyzetre van megoldása, nincs tele aggatva hihetetlen szuperkütyükkel, teljesen emberi, racionális és igyekszik tudományosan megközelíteni a felmerülő problémákat. Az összes történet teljesen valid, abszolút hihető.
Az Árnyékügynök (a Netflixen angolul néztem, ott Shadow Recruit címen fut) majdnem tökéletesen megfelel annak, amit Jack Ryan könyvekben nagyon szerettem.

2020. január 2., csütörtök

Szökés az Alcatrazból

Tegnap Macsekkal tartottunk egy retró blokkot és sorra került ez az 1979-es Clint Eastwood darab is. Jó film, klasszul összerakva, de mivel egy elég régi darab, ezt szerintem "nem úgy" kell nézni, ahogy egy mai aktuálisat. Egy klasszikusra már nem mondja azt a magam fajta LCD bambuló, hogy mennyire izgalmas vagy milyen brutális, vagy mennyire véres esetleg mennyire tele van feszültséggel. Tény, hogy próbálkozik a film, de azok az eszközök, amik 41 évvel ezelőtt klasszul működtek és hozták a hatást, azok most 2020-ban már kopottak, régiek és nem működnek.  Persze a csilliárd végzettséggel rendelkező esztétaszakos filmbuzik itt  nyilván nagyokat nyögnek majd....de én nem vagyok az. Én azokat a filmeket szeretem, amelyek hatnak rám vagy-így vagy úgy, amelyek működnek, és nem azokat amelyek megfelelnek az odavonatkozó tankönyv "A jó film ilyen" című fejezetében leírtaknak. A Szökés az Alcatrazból, pedig működik, hat rám, de nem úgy...
Hanem, mint a jó bor, vagy egy veterán autó. A patina, a megbízhatóság, az örök és egyedi téma az ami itt játszik...